Századok – 1931

Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35

48 MADZSAR IMRE. őket, amit a megszólítottak nagy tisztelettel viszonoznak, megfeledkezve arról, hogy az Istennel való beszédet a földi uralkodó miatt nem szabad megtörni. Hiszen a szerzetesi előírások szerint oly testi-lelki odaadással kell végezni az imát, hogy nemcsak minden hangos szót, de még a köhintést és erősebb lélekzést is lehetőleg kerülni kell. Amellett a szabályok szerint a hallgatás nemcsak éjjel, de egészen a príma elvégeztéig kötelező. Egy akad csak közöttük, akitől a király sem nyájas, sem fenyegető beszéddel nem tud választ kicsikarni : ugyanaz a Maurus, kit Szent Imre hét csókkal tüntetett ki. Valóban ő a legkiválóbb mind között és a király még csak az alázatosság erénye felől akarja próbára tenni (ut animum fratris Mauri de virtute humilitatis' tentaret). Alkalmat ehhez a szerzetesi család napi összegyülekezése szolgáltatott, melyet a hajnali mise és a prima elvégzése után az apát elnöklete alatt a káptalani teremben volt szokás tartani. Itt beszélték meg a napi ügyeket, de itt kerültek szóba az egyesek elkövetett vétségei is, melyekért nyomban vezekelni és bűnhődni kellett. A konventen részt vesz maga Szent István is és külömböző vétségekkel, szerzeteshez nem illő dolgokkal vádolja (plurima ei religioni contraria obiecit) Maurust. Mintha csak Szent Benedek Regulájának az alázatosságról szóló fejezete lebegett volna István király szeme előtt : Quartus humilitatis gradus est, si in ipsa oboedientia duris et contrariis rebus, vei etiam quibuslibet inrogatis iniuriis, tacite conscientia patientiam amplectatur."1 Maurus testvér is hallgat és a mindentudó Istenbe veti bizalmát. Erre Szent Istvánnak minden kételye eloszlik. Föltárja a dolgot a szerzetesek előtt, dicsérettel halmozza el Maurust s nemsokára püspöki székbe emeli. A jámbor pannonhalmi szerzetes nem költött személy. A pécsi egyházmegye második püspökéről van szó, ki megelőzőleg a pannonhalmi monostor apátja volt és akit a fenti történeten kívül nemcsak a tihanyi apátság alapítólevelének tanusorából és a Pozsonyi Évkönyvből ismerünk, de ránkmaradt egy jámbor áhítattal írt, igénytelen előadásában is megható művecskéje Szent Szvierad zoborhegyi remetéről, melyet Salamon király uralkodása alatt, 1065 táján írt s amelyben önmagáról, Pannonhalmán töltött éveiről is megemlékezik. Ε kolostorban nyilván még soká élt Maurus alakjának és életszentségének emléke s ennek hatása alatt 1 Sancti Benedioti Regula Monachorum. Ed. C. Butter. Freiburg i. Br. 1912, 33. 1.