Századok – 1931

Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35

SZENT IMRE HERCEG LEGENDÁJA. 47 végződtével magános beszélgetésben szorgalmatosan tudakozd tőle. miért osztotta nekik a csókot egyenlőtlenül. így osztán Szent Imre, atyja előtt mindegyik érdemeit elősorolván, hogy tudniillik mindegyik mennyi ideig maradt meg a magamegtartóztatás erényében, kimagyarázá, hogy ebből a tekintetből adott némelyeknek több, másoknak kevesebb csókot, s magvarázá. hogy az, akinek hétszerezte a csókot, egész életét szűzen töltötte."1 Ε szavak megragadják a király lelkét. Elhatározza magában, hogy még erősebb, még bővebb bizonyságot szerez mind fiának isteni ihlete, mind pedig a barátok erénye felől. Pár nap elteltével újból felkeresi a bencéseket, ezúttal szerény kísérettel, azaz mintegy rangrejtve és kétségkívül váratlanul. Célja megfigyelni, mint végzik a szerzetesek a zsolozsmázásnak a rendi szabályokban pontosan és részletesen előírt kötelességét. Oly szokást fedez fel többségüknél, melyet nem egy Regula kifejezetten kárhoztat. A hajnali zsolozsmáról Cassianus így ír : „Cuius solemnitatis ratio cur statuta sit, nonnulli ignorantes, expletis matutinis hymnis. rursum revertuntur ad somnum, in illam causam nihilominus incidentes, ob quam compescendam a senioribus solemnitas instituta est. Ilia namque hora earn consummare festinant, qua negligentioribus minusque sollicitis rursum dormiendi reddatur occasio. Quod omnimodis fieri non oportet. . . Nec ulterius quisquam post purificationem nocturnarum vigiliarum in requiem somni iterum resolvatur, donee superveniente die nocturnae meditationi operatio diurna succédât ; ne forte puritatem nostram psalmis et orationibus acquisitam invidus diabolus quadam somni illusione contaminet."2 Szent Aurelianus művében pedig ezt olvassuk : „Post Matutinas orationes ad somnum reverti non liceat, sed completis Matutinis statim dicatur Prima ; deinde usque ad Tertiam omnes lectioni vacent."3 Ezzel ellentétben Pannonhalmán ,,a hajnali imádság végeztével a többiek ágyba bocsátkozván, csak azok maradnak vala az egyházban, kiknek Szent Imre a csókokat sokszorozta vala s ezek külön-külön az egyház rejtettebb szögleteiben Isten színe előtt zsoltárok éneklése közben virasztnak vala". A szent király egyenként odalép mindegyikhez, köszönti 1 Úgy itt, mint a következőkben Szabó Károly szép fordítását idézem. Emlékiratok a magyar kereszténység első századáról. Budapest 1887, 37. 1. 2 Migne, Patrol, cursus compl. Series Lat. Tom. CIII. pag. 874. 3 U. ο. pag. 875.