Századok – 1931

Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35

46 MADZSAR IMRE. a szerzetesi élet körébe visznek bennünket s oly vonásokkal mutatják be ezt, amelyek csak a kolostori élet rendjének és szokásainak alapos ismerőjétől származhatnak. Az események színtere a pannonhalmi apátság, melyet Szent István és fia meglátogatnak. Köztörténeti szempontból e látogatást azoknak a középkori fejedelmi országjárásoknak sorába kell illesztenünk, amelyeket nálunk bizonyára Szent István sógorának, II. Henrik német császárnak példája tett szokásossá.1 Mikor a középkori uralkodó a sátoros ünnepeket országának majd egyik, majd másik székesegyházában vagy apátságában ülte meg, nemcsak a hitélet gyakorlásában adott példát alattvalóinak, de egyúttal arra is alkalma nyílt, hogy az egyes vidékeket, mint népének atyja, szinte évenkint meglátogassa. Természetes, hogy az ilyen fejedelmi látogatás és ünnepülés fényes formaságok között ment végbe. Amint ma is elébe szokott vonulni a templom papsága főrangú vendégének, úgy ehhez hasonlóan a szóbanforgó esetben is a hely püspöke vagy apátja papjai kíséretében fölkereste a fejedelmet szállásán, a monostori vagy székesegyházi épületekhez tartozó, előkelő vendégeknek szánt palatium-ban, koronát tett fejére és így kísérte ünnepélyes menetben az istentiszteletre. Ily eseménnyel függ össze Szent Gellért legendájának híres drámai jelenete is, mely Aba Sámuel király marosvári húsvéti látogatásával kapcsolatos. Másik szokás volt, hogy a szentmise után csókra járultak a szerezetesek a király elé. Ennek emlékét Szent László egyik törvénye (I. 35.) tartotta fenn : „Ha a király vagy püspök valamely apátságba jön, az apát vagy a szerzetesek a király vagy püspök csókjára ne a templomban járuljanak, hanem a keresztfolyosóban rendben fölállva várják azt." Még Szent István korában az előbbi szokás lehetett divatban, mint ezt legendánk szövegéből következtethetjük : „Midőn a barátok a körmenet végeztével a király üdvözletére járultak, Szent István tiszteletből fiát bocsátá előre az üdvözlésre. A gyermek Imre pedig szent ihlettel telten, amint az isteni kegyelem kinyilatkoztatásából mindegyikük érdemeit ismerte vala, mindegyiknek aszerént egyenlőtlenül osztogatá a csókokat. Egyiknek ugyanis egy, másiknak három, másiknak öt, az utolsónak pedig egymagának hét csókot ada. Mely dolgot a többiek szemeláttára Szent István király hallgatagon bámul vala ; hanem a mise 1 Karácsonyi János : Szent Gellért csanádi püspök élete és művei. Budapest 1887, 153. 1., 3. jegyzet.