Századok – 1931

Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35

SZENT IMRE HERCEG LEGENDÁJA. 43 bizonnyal Szent Imre legendájából vette.1

Ezzel szemben az előbbi két Szent István-legenda kétségkívül korábbi, bár szerzőnk nem ismerte őket, amit a Vita maior-t illetőleg világosan igazolni tudunk. Ez ugyanis elmond egyet-mást a herceg születéséről, neveltetéséről és tanulmányairól, míg a mi szerzőnk e tárgyról teljesen hallgat. Pedig a legenda általános szkémájának, amint e buzgón művelt műfajnál természetszerűen kialakult, igen gyakori, mondhatjuk konvencionális része a szent gyermekségéről, tanulóéveinek jeles vonásairól való megemlékezés.2

Ε szokott műfaji elemnek is köze lehetett ahhoz, hogy legendánk szövegének egy későbbi leírója, ki már ismerte Szent István nagyobb legendáját, átvette ebből a Szent Imre ifjúkoráról szóló tudósításokat s az így készített szöveget illesztette a legenda eredeti bevezetésének helyébe. így történt, hogy legendánk kézirataiban ma kétféle bevezetéssel találkozunk. Az újabb szöveg közelebb hozta forrásunkat bevezető részeiben a 1 Hogy a két szöveg között szoros szóbeli egyezés nincs, nem I elegendő ok szóhagyomány fölvételére : Kaindl, Studien Wien 1902, 43 1. V. ö. egyébként az eadem hora — ipsa transitu# sui hora, trans, ferri-deferri, revelata est — revelatum est egyezéseket. Nem fogadható el eszerint Kaindl megállapítása : „Von einer directen Abhängigkeit ist zwischen der Emerichlegende und Hartwichs Darstellung nichts zu bemerken ... Es scheint also, dass Hartwich diese Erzählung nicht aus der Emerichlegende entnahm — die er auch nicht erwähnt , — sondern dass sie ihm mündlich mitgeteilt wurde." Megdöntik a fentidézett kisebb, de figyelmen kívül mégsem hagyható kifejezésbeli egyezések annak a bonyolult leszármaztatásnak legalább is idetartozó részét, amelyet Karácsonyi János (Hol bővítették ki a Hartvik-legendát ? Századok, 1901) a Hartvik-féle mű keletkezéséről szerkesztett. Eszerint H. győri püspök tulajdonkép az eddig nagy legenda (vita maior) néven ismert életrajzot írta. Ε művet először 1150—1175 között bővítette ki egy székesfehérvári kanonok betoldásokkal, közöttük a görög püspök látomásával, melyet azonban Szent István halálára vonatkoztatott, amint a történetet az ú. n. magyar-lengyel krónikában olvassuk. A második bővítő, a „pesti codex"-nek 1190 körül író összeállítója, már ismerte Szent Imre legendáját és ennek alapján feljogosítottnak érezte magát arra, hogy a visio történetét Imre halálának elbeszéléséhez csatolja. Véleményem szerint közeleső és egyszerű föltevés, hogy Hartvik műve elsősorban a csonkán maradt nagy legendának befejezéssel való kiegészítése volt. Azután nem természetesebb-e a görög érsek visiójának Szent István halálához való áttételét azok közé az önkényes koholmányok közé sorolnunk, amelyektől csak úgy hemzseg a „magyar-lengyel krónika" néven ismert fantasztikus compilatio ? Végül hihető-e, hogy Szent Imre sírhelyén a XII. század második felében a róla szóló legendát nem ismerték ? s Zoepf, Das Heiligenleben im 10. Jahrh. Leipz. u. Berlin 1908, 40. 1.