Századok – 1931
Értekezések - MADZSAR IMRE: Szent Imre herceg legendája 35
44 MADZSAK IMRE. legendák általános típusához, aminek fejében viszont elmaradt Szent István és fia történeti szerepének egyetemes háttérbe való behelyezése. Oly korszakban történhetett ez a változtatás, amelynek tudatában már kevésbbé friss és közvetlen színekkel élt a keresztény hitre való áttérésünk jelentősége. Az eredeti szövegezés már tartalmával elárulja közelebbkorúságát. Vegyük azonban sorra azokat a képeket és történeteket, amelyeknek egymásutánjából a legenda olvasója előtt Szent Imre egyénisége kialakul. Minő vonásokból tevődik össze e kép ? Hitelesek-e részletei, egészében véve pedig megnyugtató és fővonásaiban hézagnélkiili-e az a jellemrajz, melyet legendánk nyújt ? Mindjárt az első fejezetben a gyermek-aszkéta lép elénk, aki megtagadja önmagától az alvás pihenését, hogy éjszakáit imádkozásra fordíthassa. Mialatt mások nyugovóra térnek, az ő szobájában — mint királyfihoz illik — két karosgyertyatartó ég és ezek világa mellett zsoltárokat énekel, mindegyiknek végeztével töredelmes magábaszállást tartva. Atyja a fal hasadékán keresztül gyönyörködik fia ájtatoskodásában. Mintha csak a bibliai szavakat hallanók : ,,Hic est filius meus dilectus, in quo mihi complacui." Ugyanígy látjuk a szent atyát fia mellett a következő képben, mikor a pannonhalmi szerzetesek színe előtt különös megtiszteltetésben részesíti az égi kegyelemben gazdag herceget. Az az István király ez, aki az Imréhez intézett Intelmekben mindenekelőtt a vallásos erényeket, a' hit fegyvereinek forgatását köti fia lelkére. Elsősorban jó keresztényt akar nevelni belőle — de ezenkívül jó uralkodót is, Az Intelmek túlnyomó része a földi uralkodás teendőit tárgyalja, amelyek az ima, böjt és virrasztás erényein kívül még egyéb tulajdonságokat is megkívánnak. Mintha e szempontról teljesen megfeledkezett volna Pray, midőn elveti a hildesheimi évkönyveknek azt a szent herceghez nem illő adatát, amely szerint Imrét vadászaton egy feldühödt vadkan sebezte halálra.1 A középkori vadászat, a nagy vadak üldözése nem volt tréfadolog, edzett testet, bátorságot és ügyességet kívánt.2 Szent István is szeretett a Vita minor szavai szerint vadászatban keresni felüdülést királyi gondjai között. Ha a fenti külföldi adat hiteles, amiben kételkedni nincs jogunk, 1 Annales regum Hung. Vindob. I. 1764, 39. 1. 2 Balanyi György, Szent Imre herceg történeti alakja. Kath. Szemle 1930, 5. 1.
