Századok – 1931
Tárca - Joó Tibor: Hegel és a szellemtörténelem
448 tárca. A Magyar Történelmi Társulat egyik leglelkesebb és legrégibb tagját vesztette benne és minthogy a megboldogult püspök végső akaratában, — puritán egyszerűségének és fennkölt gondolkozásának utolsó jelét adva, — a búcsúzó beszédek és koszorúk mellőzését hagyta meg, a Magyar Történelmi Társulat őszinte részvétét és kegyeletének adóját, annak megbízásából — más formában és koszorúmegváltásban róttam le december hó 7-én Miskolcon végbement temetésén, amelyen a nagy halottat Ravasz László püspök klasszikus tömörségű beszédben búcsúztatta el. Bruckner Győző. Hegel és a szellemtörténelem.1 Alig van valaki — Wilhelm von Humboldton kívül — aki a szellemtörténelem körül folyó időszerű vitába illetékesebbként belevonható lenne, mint e nagy halott, kinek emlékét a tudományos világ most ünnepli halála századik évfordulója alkalmával. A szellemtörténelem ugyanis az új ideálizmus történetszemlélete s mert az újideálizmus jelenti Hegel renaissance-át is, történetszemlélete egyenesen a „Vorlesungen über die Philosophie der Geschichte"-ben kifejtett elvek felujulása lehetett. Természetesen ez a mű rengeteg olyat tartalmaz, mely anyagismeretünk és methódikai meg filozófiai alapvetésünk mai állása mellett csak antikvárius érdekű számunkra, de tartalmaz egy csomó olyan megfigyelést, módszertani megállapítást, melyek nemcsak igazolják, hogy Hegel volt az első szellemtörténész, aki öntudatosan alkalmazta ezt a methódust, hanem amelyek a mai historikus számára is sok tanulsággal szolgálnak. A következőkben — Hegel nagy szellemének óhajtván áldozni — művéből azokat a mozzanatokat emelem ki, melyek az itt vázolt szempontból jelentősek számunkra.2 1 Miután nem a szokásos szellemtörténei kifejezést használom elvi okok folytán, szükségesnek látom itt is szóvá tenni azt a körülményt, melyre már Kornis Gyula (Történetfilozófia 5. 1.) s mások után magam is több helyen felhívtam a figyelmet, (Történetfilozófiai alapok Böhm Károly rendszerében. Szeged, 1929. 16. 1. A történetfilozófia feladata és Ernst Troeltseh elmélete. Szeged, 1931. 36.1.) hogy a magyar nyelv grammatikaüag is különbséget tud tenni a res gestae és a história rerum gestarum között; ezt az előnyt felhasználva, helyes volna, ha a történeí szót mindig az előbbi, a valóságos történeti folyamat, a történefem kifejezést pedig az utóbbi, a valóságos történeti folyamatról alkotott ismeretünk megjelölésére használnánk. Minthogy pedig a kérdéses esetben egy tudomány anyagának bizonyosfaj t-a szemléletéről és feldolgozási módjáról van szó, terminológiai következetességet vélek teljesíteni, amikor eltérek a közhasználattól. 2 Hegel történetfilozófiájáról általában a Protestáns Szemle 1931. évi decemberi számában írok „Jegyzetek Hegel történetfilo-