Századok – 1931

Tárca - Joó Tibor: Hegel és a szellemtörténelem

tárca'. 449 A szellemtörténelem egy historikus szemléleti mód, mely abból az általános filozófiai meggyőződésből fakad, hogy a valóságnak s tehát a történetnek is lényege a szellem, ő a döntő tényező, ezért a történelem az ő tevékenységének, alakulásának az ábrázolása kell, hogy legyen : ez az alapmeggyőződés és ez a feladatkitűzés határozza ineg a szellemtörténelmi methóduet. A lényeges az, hogy a történelmi kutatás itt önmagán túl utal, célja voltaképen transzcendens, nem az empirikus történeti anyag megállapítása, az csak eszköz, a cél magának a bentrejlő szellemnek a felfedése. Hegel mindjárt ebben a tekintetben is az első öntudatos szellemtörténész. Ö egyenesen a szellem megismerése végett fordul a történethez. A refleksziv történelemről beszélve megjegyzi, hogy ha ez a történelem igazán általános szempontokat akar követni, akkor nem elégedhet meg a külső szálakkal és külső renddel, hanem az események és tettek benső lelkéhez kell fordulnia. Mert hasonlatosképen a lelkeket vezérlő Merkúrhoz, írja, valójában az idea a népek és a világ vezetője, és a szellem, az ő éssszerű és szükségszerű akarata az, mely a világ eseményeit vezette és vezeti ; őt ebben a vezetésben felismerni, ez a célunk. (33.) Más helyen a történelem fontosságát abban látja, hogy általa jut egy nép saját szellemének öntudatára. (221.) A történetiséget egyenesen és pusztán a szellemhez köti, mert csak a szellem talaján fellépő változás jellemzi azt, hogy valami újat hoz létre, szemben a természeti változással, mely ugyanazon mozzanatok körforgása. Ez a változás fejlődés, s lényege az, hogy feltételez egy benső meghatározottságot, mely a fejlődési folyamatban — a kifejezés eredeti értelmében — létre jön, reális exisztenciát nyer. Ez a formális meghatározottság lényegileg a szellem, mely a történetben leli fel megvalósulásának színterét. (89—90.) A történet a szellem kibontakozása az időben. (111.) A történet kezdetét egyenesen arra a pontra helyezi, ahol az észszerűség, a szellem fellép reális formájában, nem pusztán mint lehetőség s ahol olyan állapotok mutatkoznak, melyekben a szellem a tudatban, az akaratban és tettben már megjelenik. A szellem szervezetlen exisztenciája, melyben értékfunkciói, törekvései tudattalan tompaságban szunyadnak, nem tárgya a történelemnek. Ezért a préhistóriát kirekeszti a történelmi érdeklődés köréből. (95—96.) Nem is képzelhető másként olyan felfogás mellett, mely az abszolutumnak minden szellemi alkotásban, ha talán eltorzított formában is, bentrejlő szikrája felkutatását tűzte ki célul. (261.) Ez a szellemtörténész szemlélete. Mindenesetre felvethető kritikai kérdés, hogy vájjon nem méltó feladat-e éppen az első hunyorgó szikrák felkutatása a préhistóriában is, de ennek a nyomnak a követése elvezetne jelen célunktól. Sokkal fontosabb kiemelni az előadottakban két mozzófiájáról" címen. — A zárójelbe tett lapszámok a Vorlesungen über die Philosophie der Geschichte legújabb kiadására vonatkoznak, mely Hegel összes művei jubileumi kiadásának — Glockner gondozásában — 11. köteteként jelent meg. Századok, 1931. IX—X. füzet. 29