Századok – 1931

Történeti irodalom - Schünemann K.: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa. Ism.: Varga Johanna 428

történeti irodalom. 431 lehet pótolni, azaz minden felhasználható adatot értékesíteni kell, hogy a kialakulás idejére és annak egyes fokozataira következtethessünk. A német kutatók nein szokták sajnálni a fáradtságot, hogy előbb XVI. századi alaprajzot rekonstruáljanak s azután ennek segítségével lépésről-lépésre haladjanak visszafelé az eredetig, még pedig sokkal biztosabban, mintha csak krónikákra és okleveles adatokra volnának utalva. A visszakövetkeztetéseknél azonban igen óvatosan kell eljárnunk. Az adatoknak hosszabb perioduson át hézagtalanoknak kell lenniök, mert csak így jogosítanak fel bennünket az adottságoknak a korábbi időkre való átvitelére. A helyes vizsgálódásnál arra is kell ügyelni, hogy amikor az alaprajz alakulásra következtetünk, a történelmi és földrajzi tényezőket egyformán vegyük figyelembe. A geográfiai tényezők elmellőzése súlyos hiba lenne, de ugyanígy a történelmi adottságok elhanyagolásával sem lehet megoldani a fejlődés problémáját. Magyar tollból származó feldolgozás városainkról, mely a fenti szempontok érvényesítésével készült volna, még nincsen. Eddig az alaprajzkutató irányt főkép Győrffy István nagyértékű és instruktiv tanulmányai képviselik. Az alföldi kertes városok, továbbá Nyíregyháza és Debrecen településformájának elemzésénél arra ad példát, hogy az alaprajzokat egyéb forrásokkal hogyan kell harmóniába hozni. De még ő sem kísérelte meg, hogy a fejlődés minden megnyilvánulását alaprajzkutatási módszerrel tükröztesse vissza. Schünemann Konrád az első, aki alaprajzokat figyelembe véve általános, összefoglaló képet ad városainkról, úgy tekintve azokat, mint a nyugati kultúrhatás egy részét. Szerinte a magyarországi városok belesorozhatók Dél keleteurópa azon várostípusai sorába, amelyek a XII. században megindult tervszerű német várostelepülés folytatásának tekinthetők a közép- és alsódunai államokban. Tagadja, hogy önálló magyar városalakulásról a középkorban szó lehetne, hangsúlyozza azonban, hogy a német hatás Magyarország határain túl már magyar közvetítéssel érvényesült a Balkán-félszigeten. Helyesen állapítja meg, hogy teljes fejlettséggel rendelkező középkori városunk kevés volt, ugyanígy jól jellemzi a falu és város közötti határok elmosódottságát is s fejtegetései általában összhangban vannak a magyar történetirodalom eredményeivel. Princz Gyulának a hajdú városok és a keleti turkesztán városok közötti kontinuitást bizonyító elméletét felesleges is annyira cáfolnia, mivel annak tarthatatlansága Győrffy vizsgálatai alapján már úgyis kétségtelenné vált. Egy-két helyen téved, így a magyar tanyavilág kialakulását egy századdal későbbre teszi, mint ahogyan az valóban végbement.1

Majd amikor a törökvilág korabeli városainkról ad összefoglaló áttekintést, túlnagy jelentőséget tulajdonít Heinrich von Ottendorf művének. Ez a kéziratban levő munka 24 vázlatot, 1 L. Föld és Ember. 1930. 75 1. Szabó István kritikája.