Századok – 1931

Történeti irodalom - Uhlirz Mathilde: Handbuch der Geschichte Österreichs und seiner Nachbarländer Böhmen und Ungarn. Ism.: Bartoniek Emma 426

történeti irodalom. 427 könyvtár tisztviselőjének s Uhlirz Károly lányának, atyja hagyatéka felhasználásával készült Ausztria, Magyarország és Csehország történetét előadó kézikönyve. Uhlirz inűve a középkort csak röviden, aránylag az őskornál is rövidebben tárgyalja : így a magyarokról szóló fejezetekben is. A középkorban nagyjából csak a főbb politikai eseményeket adja elő, elég részletesen az egyes koronatartományok kialakulását, a tartományúri kormányzás, majd a rendiség megszervezését s legalaposabban az osztrák hercegi kancellária nagyfontosságú történetét. Kiterjeszkedik természetesen a társadalmi s gazdasági állapotokra is. Talán legértékesebb e részben a középkori osztrák, majd magyar és cseh történetírás rövid vázlatos előadása. A mindhárom ország történetére sorsdöntő 1526. évtől kezdődő újabb kort aztán sokkal részletesebben ismerteti. Aránylag a legkisebb teret itt a politikai és hadi eseményeknek szánja, a XVII. századtól kezdve úgyszólván a fősúlyt a gazdasági viszonyokra s a kormányzás történetére helyezi. Nagy érdeme a műnek a szellemi művelődés aránylag elég beható előadása. Minél előbbre halad, annál részletesebbé válik, addigi szárazabb recitációját melegebb hangok színesítik, az addig tárgya mögé szerényen rejtőző író egyénisége mindinkább előtérbe lép, résztvesz az előadottakban. Már a XVIII—XIX. századi Ausztria szellemi és gazdasági kultúrájáról gyönyörű körképet ad és szinte személyes élményként írja le a monarchiára sorsdöntő 48-as forradalmak „megrendítő eseményeit, melyek mélységes tragikumát csak mi, a Habsburg-monarchia összeomlásának szemtanúi és túlélői tudjuk megérteni". Csak természetes, hogy az összeomlás által Magyrországgal egyforma mértékben sújtott Ausztria múltját is csak a ma nehéz problémái szerint ítéli meg. Ennek Uhlirz is teljes tudatában van, midőn azt mondja, hogy „a történész felfogása és érzései nagymértékben korának hangulatától függnek, úgyhogy ez megint történeti forrásként használható fel." így benne is vegyül a monarchia iránti, még az összeomlás előttről áthozott szimpátia a német birodalomhoz való csatlakozás törekvésének ellentétes szempontjaival, melyeket szerző éppúgy nem tud kiegyenlíteni, mint a német nemzeti érzés s a monarchia, többi nemzeteinek nacionalista ellentéteit. Ez utóbbi talán módszertani okokra vezethető vissza : a szerző a magyar és cseh történetírás eredményeit átveszi, ami ideálisan objektív eljárás ugyan, mégis bizonyos disszonanciát okoz a mű egységében. Lehet azonban aggodalmas igyekezet is : mindenkinek igazságot szolgáltatni. És mi magyarok sem a megértés, sem az igazságos megítélés hiányát nem vethetjük szerzőnek szemére. Történetünket természetesen aránylag a legrövidebben tárgyalja a három országé között. Bőven ismerteti a magyarok eredetét, rövidebben a honfoglalást és nyugati kalandozásokat, jó összefoglalást ad a középkorról, míg az újabb korban természetesen a magyarok történetét egybeszövi a másik két országéval.