Századok – 1931
Történeti irodalom - Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története. Ism.: Tóth László 419
történeti irodalom. 419 nak, akinek erkölcsi kötelessége minden melléktekintet nélkül a tudomány előbbrevitelén fáradozni, ezt az intést adta : „Óvakodjék olyan lépést tenni, amelynél szemben találja magával a magyar jogászi közvéleményt és a nemzeti érzés legbensőbb részét, amely olyan szentély, ahoi nem szabad kopogtatnia annak, aki nem rendelkezik még azzal a judiciummal, amelyre szüksége van." Mondanunk sem kell, hogy mindez a tudomány halálát jelentené. A közvélemény nem lehet a tudomány kerékkötője. A tudománynak nem az a hivatása, hogy a közvéleményhez igazodjék, hanem hogy új utakat mutatva előljárjon. Az idézett miniszteri kijelentések a magyar tudománytörténet szomorú lapjává tennék az Eckhart-vitát, ha szintén hivatalos és illetékesebb részről, Klebelsberg gr. kultuszminiszter nyilatkozatában, nem találtuk volna azoknak hathatós ellensúlyozását. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára pedig az 1931 -i nagygyűlésen a legerélyesebben viszszautasította azt a kísérletet, hogy a politika beleavatkozzék a tudomány hatáskörébe. Széchenyi hagyományainak szellemében hangzottak el, a legilletékesebb helyen, a szavak, amelyek az egyetemi tanítási szabadság biztosítását követelték és el is oszlatták azt a szorongó és leverő érzést, amelyet az idézett kijelentések mindazokban kelthettek, akik a tudomány és a szellem primátusságát vallják. A jogászi közvélemény felháborodásának alapja — ezt el kell ismernünk — nem a rosszindulat, hanem a meg nem értés, amely bizonyos alapismeretek ignorálásából származik. A parlamenti nyilatkozat aligha gondolt arra, hogy amikor ilyesféléket mondott : „a magyar jogalkotó géniuszban őserő lakozik és a magyar közjogi szellem változatlanul fejlődik tovább" — akkor romantikarequisitumtól, százegynéhányéves elképzeléstől vezettette magát. Aktív politikusoktól és a napi kormányzati ügyek intézőitől bizonyára nem várható, hogy különös fogékonysággal rendelkezzenek az újszerűvel szemben s éppen ezért a jogtörténészek és közjogászok kötelessége volna, hogy megértve az ösztönzéseket, hozzá fogjanak a „jogászi közvélemény" átalakításához. A vita azonban azt mutatja, hogy éppen a legérdekeltebb szakemberek ragaszkodnak a legmerevebben a régi módszerhez s nekik van a legkevesebb hajlamuk újat tanulni. Oly szomorú jelenség ez, amely — sajnos •— nemcsak a tudományos élet egyes területein tapasztalható. Mályusz Elemér Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története. Szombathely, 1929. 8° I—II. kötet 445 1. és 526 1. A szombathelyi egyházmegye Mária Terézia egyházi közigazgatási reformjának köszönheti megszervezését. Az új alapítású egyházmegye történetével eddig nem foglalkozott egyháztörténetírásunk, ami annál kevésbbé feltűnő, hiszen régebbi múltra visszatekintő egyházmegyéink közül is vannak mindmáig történeti feldolgozás nélkül. Géfin Gyula kétkötetes munkája a püspökség másfélszázados jubileumának köszöni létrejöttét s 27*
