Századok – 1931

Értekezések - JÁNOSSY DÉNES: Az osztrák-magyar monarchia háborús felelőssége 387

392 jánossy dénes. Az annexió alatt szerzett tapasztalatok azonban arrar késztették a nagyszerb propagandaegyesületeket, hogy új eszközökhöz nyúljanak. Horvátországban ugyanis az annexióáltalános megelégedést keltett, mert a horvátok arra számítottak, hogy Boszniát és Hercegovinát előbb-utóbb Horvátországhoz csatolják. Ez a nagyszerb öncélúsággal teljesen ellentétes horvát magatartás arról győzte meg a nagyszerb propaganda egyesületeket, hogy eddigi taktikájukat teljesen meg kell változtatniok, ha a horvátokat nemzeti ideáljaiknak megnyerni akarják. Bámulatraméltó az a szívósság, amellyel a nemzeti egységnek ezen újabb célkitűzéseit előmozdítani igyekeztek. A belgrádi befolyás alatt állott orthodox-szerb egyházközségek az eladdig nyíltan gyűlölt horvátságot máról-holnapra keblükre ölelték és egyszerre hirdetni kezdték a szerb-horvát-bosnyák testvériséget. A horvát zászlót tüntetőleg nyilvánosan csókolgatták és a horvát szentek képeit felvonulások alkalmával minden egyéb szentkép előtt hordták.1 Kétségtelen tény, hogy minél kisebb egy ország, annál nagyobb erőkifejtésre van szüksége, ha nagy nemzeti ideálok megvalósítását tűzi ki feladatául. Ebben Szerbia valóban remekelt. Minthogy a cselekvő nemzeti ideálizmusra az ifjúság látszott a legalkalmasabbnak, ezért a belgrádi propagandaegyesületek elsősorban is az ifjúságot szemelték ki a nagyszerb gondolat zászlóvivőjének. Megalakították tehát a délszláv forradalmi diákszövetséget, mely a nagyszerb propaganda terjesztése végett Horvátország és az annektált tartományok középiskoláit hálózta be. Ennek a diákszövetségnek szervezeti szabályait a Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása alkalmával hírhedtté vált ,,Fekete Kéz" néven ismert szerb forradalmi egyesület készítette. A boszniai és hercegovinál, illetve a horvátországi szokolegyesületeket a v. ö. Kriegsschuldfrage, Berliner Monatshefte für international» Aufklärung, 1931, május ; Prof. Kossuticsnak, aki, mint Szerbia külön megbízottja járt Szt. Pétervárott, Chomjakow, a Duma volt elnöke így nyilatkozott : „ . . . Ha a nagyhatalmak nem adnak nektek kellő biztosítékokat kívánságaitok teljesítésére, akkor csak masírozzatok előre és ne törődjetek a mi (orosz) külügyminisztériumunkkal, mely csak a saját nevében jelentheti ki, hogy nem akar háborút, de nem Oroszország nevében . . . Az annexió idején azt tanácsoltuk a szerb kormánynak, hogy ne bocsátkozzék háborúba, mert mi nem voltunk felkészülve. Most azonban (1914) a dolog másképen áll . . ." v. ö. Bogicsevics i. m. 1. kötet 200. sz. a. 1 Ö.-U's Aussenpolitik, 8. kötet, 10., 227. sz. a. IV. melléklet a zimonyi m. kir. határrendőrség jelentése a bánhoz, dátum nélkül.