Századok – 1931

Értekezések - JÁNOSSY DÉNES: Az osztrák-magyar monarchia háborús felelőssége 387

390 jánossy dénes. követi értekezleten a monarchiának sikerült az albán államot megteremteni, amivel az adriai tenger felé irányuló szerb expanzív politikának óhajtott gátat vetni. De ez csak pyrrhusi győzelem volt, mert a balkán háborúk az addigi erőviszonyokat teljesen megbontották és a monarchiának Albániához fűzött politikai számítását úgyszólván reménytelenné tették. Törökország, amelynek a hármasszövetséggel való érdekközössége magától adódott, mert Oroszországgal, illetve a balkán államokkal szemben erős ellensúlyt alkotott, Európából úgyszólván teljesen kiszorult és megszűnt a monarchia balkáni érdekeit előmozdító nagyhatalom lenni. Bulgária, a monarchiának Törökországon kívül egyetlen természetes balkán szövetségese, tragikusan elbukott. Nemzeti aléltságának ebben az állapotában a francia-orosz diplomácia mindent elkövetett, hogy politikailag elszigetelje és a balkáni orosz terveknek odaadó eszközévé tegye. Oroszország ugyanis a bukaresti béke után erőteljes akcióba kezdett, hogy irányítása alatt az összes balkán államok szövetségét létrehozza és ezáltal a monarchiát délről teljesen bekerítse. Az orosz kabinetnek ez a törekvése ezúttal különösen kedvező talajra talált, mert Szerbia és Görögország között máris szövetség állott fenn és Románia a bukaresti béke megkötésekor hajlandónak mutatkozott arra, hogy e két állammal együtt a monarchia ellen szolidárisán lépjen fel. Romániát egyébként a balkán krízis alatt bekövetkezett események különben is a Szerbiával való együttműködésre kényszerítették, melynek gyümölcseit a bukaresti békében Bulgária terhére nyert területi nyereségei által rövidesen le is aratta. Romániának politikai és területi megerősödése természetesen nemzeti törekvéseinek megerősödését is maga után vonta, mely gyakorlatilag Erdély románlakta területeire való aspirációiban nyilvánult meg. A francia és orosz részről szított nagyromán propaganda a sajtót rövidesen megszerezte és segítségével a közvélemény nagy többségét rohamosan meghódította. Mondanunk sem kell, hogy ez a nagyromán propaganda nyílt kapukat döngetett, mert Romániának a központi hatalmakkal kötött szerződése — annak titkos jellegénél fogva — a román köztudatban népszerűsíthető nem volt és úgyszólván csak Károly király személye nyújtotta az egyetlen biztosítékot arra, hogy Románia a monarchiával szemben nyíltan ellenséges magatartást nem tanúsított. Az orosz cárnak konstanzai látogatása, Sassonownak és Bratianunak tapintatlan erdélyi autókirándulása élénk bizonyítékul szolgáltak arra, hogy Románia