Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil vezetne is, ha itt körvonalozni akarnók, hogy valóban ily „szemlélet"' minő természetű, minő szükségből fakad, s mçddig ér el világos sugara, s mikor kezd már botorkálni. Csak utalunk arra, hogy ily szemlélet minden kor történetírásában volt, van és lesz, ez nem mellőzhető. Manapság csupán azért eszmélünk rá gyakrabban, mert megritkultak a lehetőségek a kisebb tárgyegységek szemléletére, hála a sokat kifogásolt pozitivizmusnak (hol volnánk nélküle ?) és a kis dolgok tárgy-szemlélete után elérkezett az idő oly széleskörű összefoglaló látásra, mely ismét szemléleti szintézis, ám nehezebb esetekkel állván szemben, nagyobb nehézségekkel jár. Ez az új szinopszis csak méreteiben tér el a régitől, de nem természetében. Kérdezzük azonban, ez csak az új szellemtörténet keresztje ? Nem volt-e meg már jóideje a nagyobb tárgyegységek szemlélete — és ez a korszak ? Korszakról mindig beszéltünk s beszélni fogunk, de a mélyén itt sem volt más, mint szemlélet-egyesítette „márványrajz". Babies tanulmányának végén az örök értékeszmék és a történelmi relativizmus régi vitájában emeli fel szavát, oly kérdés, mely nem jelen témakörünkbe tartozik. „A szellemtörténet csak a változó koreszméket látja a História tényei mögött" és mondható ez a gazdaságtörténetre, a politikai történetre, vagy bármire. De azt hisszük, ez a feltételezés is a szellemtörténet lapjain jelentékenyen tisztább problémalátásra fog vezetni. Mindezek másutt fogják foglalkoztatni e sorok íróját. Babies azzal a relatív önmegnyugtatással végzi a szellemtörténet ügyében felszólalását : „Egyelőre nagyon relatív mértéket találtak : de ez a mérték jó és használható a tudomány közvetlen céljaira." Azt hisszük, a „nagyon relatív" mértéken túl többet látunk megnyilatkozni. A relativizmus-vita általánosabb síkra tartozik ; a fórum más, mint a szellemtörténeti „módszer". Hornyánszky Gyulai_a. szellemtörténetjmögöttvalaminő tárgykört tételez fel, amely körülbelül olynemű tárgykörnek tekintendő, mint aminő a művelődéstörténeleim „Kultúrtörténet tulaj donképen csak régibb és jobb elnevezése a szellemtörténetnek ; jobb, mert világosan és konkréten jelöli meg sajátos tárgyaként (!) minden szellemi életnek végső eredményét." Avagy másutt : „hogyha valamely speciális tárgykörre akarnók a szót szorítani, világosabb értelmű, szolidabb elnevezések bőven kínálkoznak a szellem-1 Mi is az a szellemtörténet. Társadalomtudomány. 1931. V. ö. továbbá A történettndoinány általános jellegéről. Minerva . 1924. 141. lk.