Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

382 dékán v istván. történet helyett." Általában szívesen venné szerzőnk a szellemtörténetet, ha nem aggasztanák bizonyos fiatalos vonások. ,,Magam is — írja -—· szívesen csatlakoznék a szellemtörténészek karához, hiszen maholnap egy életet töltöttem el ama meggyőződésem dokumentálására, hogy a részletek még semmit sem jelentenek s hogy még annak az összképnek is, melyet a történet valamely korszakáról és kultúrtörekvéséről készítünk, meg kellett valahogy találnia a kapcsolatát a modern ember szemléletmódjával és életfeladataival. De az adott körülmények hatása alatt . . . máskép kell a dolgokról gondolkoznom." A túlságos gyakran felhangzó szellemtörténet szó „alaptalan és tartalmatlan idealizmust ébresztve, hamis képet közvetíthet az életről" és ezért a szerző nyomatékosan utal arra, hogy a történetet több oldalról kell nézni. Húsból-vérből, nemcsak szellemből vagyunk mi emberek. Egy szellemtörténet, bármi módon értelmezzük is, eo ipso hajlamos lesz az emberi lét szomatikus tényezőit, sőt ezenfelül annak anyagi feltételeit is elhanyagolni. Már pedig az egyének és nemezetek sorsát nem utolsósorban a testi sajátosságok határozzák meg, a nemzeti öntudat mindenekelőtt az antropológiára hivatkozik, s hogy a gazdasági viszonyok milyen nagymértékben alapjai a kultúrának, a szellemi boldogulásnak, azt a mai embernek nem kell bővebben elmagyarázni." Hornyánszky tehát egy tényezőelméleti pluralizmusra utal, s aránytalanságtól félti az új kutatói irányt. A „szellemtörténeti láz" mögött elismeri, megvan egy reformtörekvés indokolható háttere. Egyrészről : „Tagadhatatlan, hogy újabb időben bizonyos idealisztikus eszmeáramlat nem minden jogosultság nélkül mondott vétót azon lelketlen adathalmozás ellen, amely a további céllal és értelemmel nem törődve, mintha pusztán szaporítani akarta volna a történelmi ismeretek nyers anyagát."1 Másrészről van bizonyos szükség „átértékelésekre", amely természetesen nem a történész feladatától távoleső ,,érték"-revízió, hanem csak komplexadottságok elemeinek súlybeli eltolódása, tehát lényeg-eltolódás, új szelekció. „Manapság főleg szellemtörténészek buzgólkodnak azon, hogy átértékeléseikkel újat teremtsenek, hogy újjal helyettesítsék a régi történetet. És csakugyan természetesnek kell gondolnunk, hogy mikor a mai történeti szemléletmód 1 Aláhúzás tőlem. A fenti helyes körülírása az úgynevezett nyers pozitivizmusnak, melyről fentebb volt szó.