Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
380 dékán v istván. elhelyezkedése ; az is éppen konkrét ténykérdés, hogy a közönség léte mikép befolyásolja eleve — preszuggesztálja —az írót, latens folyamat ez, sok van az egyénben, ami eredetében ama preszuggesztióra, közönségre való beállítottságra vall.) Szerzőnk mégis eleve állást foglal individualista irányban : „Az irodalom igazi árama a nagyok lelkén folyik keresztül, mint ahogy az elektromosság a jó vezetőkön s egyformán nagy kincs és erő lehet, bármily kevésszámú szálakon szalad. Mélységes erőforrásból jön és jelentőséggel teljes úton halad. A nagyok minden szavának mély gyökere és hitele van. Ezzel összehasonlítva a kisemberek szavai véletlen, össze-vissza beszédeknek tűnnek fel a kor divatától vagy esetleges hatásokból és találkozásokból determinálva." Mindebben sok találó van, s mégse tanácsos eleve lekötni magunkat, individualista irányban, vagy ellene, bárha szokás is egyént és kollektivumot túlságos ellentétbe hozni.1 Ez szokásos jelszó-kultusz eredménye. A reális látású történész mindkettő, az egyéni és a kollektív tények terén egyformán lát és egyforma szemmértékkel mér. A konkrétumok, a tények döntenek, nem valami előzetes kollektív látásra való beidegződöttség. Ezért aztán kár — általánosságban kárhoztatni valaminő feltételezett „elméletet". („Általában a szellemtörténet elméleteinek első hibájuk az, hogy elméletek.") Semmiféle módszer rovására nem írható, ha a tárgy természete itt-ott elmosódottsággal jár. ,,A kollektív tények márványzata oly tájképet ad, melyben nincsenek természetes határok. A határokat bele kell rajzolni s ez a rajz valamelyest mindig önkényes lesz, ha nem készül kívülről hozott törvények és normák alapján ... A szellemtörténeti módszer azt kívánná, hogy a határokat magából a kollektív márványrajz szemléletéből olvassuk ki."2 Megállunk e szónál : szemlélet, bárha kissé messze Továbbá ld. az „Irodalmi hatás" című fejezet az alábbi idézett műben 82. 1. 1 Ezt végre is nem történetelméleti kérdésnek tartom, hanem lélektaninak. Ld. erre Dékány I. : Bevezetés a társadalom lélektanába. Pécs, 1923, hol külön tényezőkép veszem fel a társas ellenőrzés és irányítás terén az egyént is, — épp társadalomlélektani alapból kiindulva. 2 U. o. 329. 1. „Mi biztosítja a történetírót, hogy nem önkényesen lát bele s különít el egységeket, melyek mindenesetre összefolynak és szétfolynak? Mi más, mint önnön intuíciója ?" Ez az óvatosság messzire megy. Sok van bármely történeti egységbenlátásnál (pl. irodalmi „iskola") szemléleti elem, s ez ellen régen miért nem tiltakoztak ?
