Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

30 TÖRÖK PÁL. ebben a kívánságban : a közigazgatás, kormányzás lényeges könnyebbségét jelenti az, ha nem kell sokféle nemzetiséggel és azok örökös elégületlenségével bajlódni. A koncepció világos így is : ha már egységes nem lehet a birodalom, legalább a két rész legyen önmagában egységes. Hihető, hogy ennek a beolvadási folyamatnak szemléletében Ferenc József ugyanolyan optikai csalódás áldozata lett, mint maguk a magyarok. A beolvadási folyamatot az egész országra kiterjedőnek képzelték általában, holott az csaknem kizárólagosan az alföldre szorítkozott. Ennek fényes bizonyítékát vehetjük észre, ha a nemzetiségi viszonyok változását járásonként vizsgáljuk. Zemplén, Ung, Ugocsa és sok más vármegyében az alföldi — magyar — járások népe rohamosan gyarapszik, a felvidéki, más nemzetiségű járások népszáma stagnál. A nemzetiségi vidékek lakossága tehát lassabban gyarapszik, mint a magyar lakosságú területeké, de a nemzetiségi vidékek megmaradnak zártan tót, román stb. lakosságúnak. Vannak kivételek is, kevert lakosságú vidékek és városok valóban magyarosodnak, de a nagyobb nemzetiségek törzsfészke érintetlenül marad. Ezeknek a törzsterületeknek veszélyessége az egységes magyar állam szempontjából azért nem tűnt föl akkor, mert az osztrák viszonyokhoz képest kisebb területekről, kevésbbé művelt és kevésbbé öntudatos népekről volt szó. A műveltség különböző fokát is ismerhette Ferenc József, hiszen azt is részletesen kimutatta a statisztika. Alaposan ismerhette a történelmi jogot, ebben oktatást olyan férfiaktól kapott, mint Deák Ferenc. Ezek a tényezők csak részben magyarázzák azt a külföldi tudósoknak és politikusoknak máig is érthetetlen „pártfogást", amelyben Ferenc József a magyarságot részesítette. A magyarázat másik része gazdasági természetű. Ferenc József nemcsak abba nyugodott belé, hogy Magyarország önálló állam legyen, hanem abba is, hogy az egy uralkodó alatt egyesült két állam közül gazdaságilag kisebb teher háruljon Magyarországra. A közös kiadások terhét a két állam évtizedenként újra megállapított arányban viselte. Ezt az arányt hívták quotának (akkoriban írták magyarosan is, így : kvóta). Ezzel kapcsolatban mai napig fölmerül ' a csodálkozó és megbotránkozó vád, hogy Magyarország a jogok 50%-át élvezte, a terheknek csak harmadrészét viselte, sőt eleinte még kevesebbet, 30%-át. Tévedés volna azt hinni, hogy ez valami teljesen példát-