Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

szerencsés szóhasználat, ámde megvan, és így az a feladat támad, hogy a történetírói pozitivizmus többféle faját különböztessük meg : amaz „előkészítő'" pozitivizmus mellett beszéljünk ,,szintetizáló pozitivizmusról':

. Ennek az utóbbinak jelleme gyökeresen más, már fejlettebb annyiban, hogy tudja, minő a feladatok sorrendje és látja, mi a végcélja, mi a teljes problematika. Kiválik a maga becsületességével, tiszteletreméltó a lelkiismeretessége, megbecsülhetetlen az anyagszeretete, de egyben a szintézis, az egész céljának is él, azaz valóban feldolgozást nyújt bárminő kerek egészre vonatkozólag. Látjuk most már, nem ez az egészséges pozitivizmus, hanem a nyers adathalmozás tette a történettudományt áthatolhatatlan őserdővé s előadásában unalmassá, ami tragikussá vált a közönséggel való viszonyt illetőleg. Van minden pozitív álláspontnak egy nagy nehézsége, hogyha nem ismeri fel, mennyire szellemi tudomány a történelem, azaz teleológiai jellegű és nemcsak oksági kutatás. Nézzük ezt meg, mit is jelent. A pozitivizmus folytonos adatszomjúságát az provokálja, hog}· soha nincs elég adat ι arra, hogy 1. egy eseménysor telje- legyen, hogy 2. egy eseménynek az okai teljesen fel legyenek tárva. Ez voltakép lehetetlen is, mert egy eseménynek is végtelen számú az oka, az előzményei végtelen távolságba vezetnek. Azonban más a baj, nem szabad mindig csak okok után nyomoznunk a történelemben. Tény-ok. tény-ok folytonosan halmozódnak egymás után, a kauzális gondolkodás regre mégsem ér célt, a felvett feladat megoldása, az okok (konkrét) nyomozásának végeredménye egyre késik, eltolódik, bármennyit tudunk, még mindig igen kevés ahhoz, amit nem tudunk (és nem is tudhatunk a forrásanyag töredékessége folytán). A pozitivista oknyomozás a végtelen tengprre vezeti a kutatást. De itt iránytű is kell a hajózáshoz ás ez a cél (a telos), tehát akárminő a kauzális tudásunk,! kell még hozzá teleológiai átpillantás is. Ezt reméljük a szelleg i tényező kapcsán. Egész eseménysorokon átpillanthatunk, a tudjuk, hova tendál minden. Ezer apró tény eltörpül jelentőségében, ha tudjuk, mi hova vezet, törekszik, azaz m > < sznek az „értelme", vagy — újabb szóval — mi a jeientit.iénye (Sinn). A pozitivizmus üdvös hatása csak így termi n^eg a gyümölcsét, van átnézetünk, cél felé vezető, teleológiai sorunk. A tények nem maradnak mozaikok. Nehezen ^képzelhető el az, hogy mindez lehetséges a szellemi aszpé\ktus kijegecesedése nélkül. A szellem ad jelentést, értelmet a Vlol-