Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil goknak, a fejlődéssor így lesz valóban egész, egységes valami. A történetírásban ez is pozitivizmus, ennek a teljessége, ezért beszélünk több mint „nyers" pozitivizmusról. Mivel a kauzális felfogás nem elégséges a szellemi folyamatok felfogására, és a szellem öntevékeny erejének felfogása csak idealisztikus állásponton lehetséges, a szellemtörténeti aszpektus idealisztikus áramlat. Itt persze az idealizmus — történeti, reális folyamatról lévén mindig szó — realizmus is, a kettőt ezen a téren ellentétbe hoznunk nem lehet. Ennyit mondhatunk itt általánosságban, történetelméleti szempontból. Bizonyára kiderült az előbbiek alapján, hogy itt egy szellemtörténeti aszpektusról van szó, amely logikai értékű, azaz : nem azt kell feltételeznünk, hogy egyik vagy másik történetíró a maga ízlése szerint így követeli. Ez nem személyes beállítottság ügye, hanem objektív következmény. A szellemtörténeti aszpektus belső logikáját tártuk fel, azt, amely logikailag következik a tényezőelméleti pluralizmus álláspontjából. Lehetnek pro és kontra szubjektív hozzátételek is, ezek azonban időlegesek és nem tartoznak hozzá szorosan a szellemtörténeti aszpektus természetéhez. Célszerűnek látszik legvégül kitérni a nálunk felmerült vitákra, egyes kritikai megjegyzésekre, szórványos aforizmákra és credokra, hogy az előbbiek kapcsán itt is teljes nyíltsággal leszögezhessük álláspontunkat. C) A jelenlegi vita főpontjai a szellemtörténet tárgyában. Bárminő régi is a szellemtörténeti aszpektus, annak határozott hangsúlyozása, vagyis inkább differenciálódása új lévén, hirtelen eszmélt rá közönségünk, minő új szellemtudományi felkészülést kíván és jelent, továbbá megsejtette, minő messze vezethet az ily irányú kutatás. Nálunk szinte egyszerre irányult rá a közfigyelem, s az a véletlen körülmény, hogy történetírásunk revideálásának erősebb szükségérzete ugyancsak a háború utánra esett, mint a szellemtörténeti aszpektus erőteljesebb hangsúlyozása, ez a sajátszerű koincidencia, az időpontok összekerülése azt a hitet keltette a kevésbbé beavatottak között, hogy a magyar történetírás régóta készülő revíziója csakis a szellemtörténet munkája lehet, nem csupán a színpad legagilisabb főszereplője a szellemtörténet ; sőt van oly szellemtörténész is, aki meg van győződve arról, hogy általános történetírásunk Századok, 1931. IX—X. íüzet. 24