Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

I. FERENC JÓZSEF. Il tulajdonítható, hogy a „barbár" magyar birodalom keretében élő Horvátországba kívánkoztak az osztrák fenhatóság alól Dalmácia horvátjai és Krajna szlovénjei.1 Nálunk tehát két nemzetiség elégületlensége volt kikapcsolva : a németeké és a horvátoké, míg Ausztriában csak a lengyelek leszerelése sikerült. Nálunk — a kielégített horvátoktól eltekintve — egyetlen nemzetiség sem tekinthetett vissza olyan büszke történetre, mint Ausztriában a csehek, a lengyelek és az olaszok. Nálunk a magyarsághoz simuló németségen kívül egyik nemzetiségnek sem volt számottevő polgári vagy nemesi osztálya, sem olyan magas műveltsége, mint Ausztriában a cseheknek, olaszoknak. Ez a műveltségbeli elmaradottság pedig megint nem a magyarság indolenciájának tulajdonítható, hanem annak, hogy nemzetiségeink jelentékeny része a török hódoltság után vándorolt be. Ezzel elértünk a Magyarország és Ausztria közötti különbségek közt az utolsóhoz, amelyik nem a legjelentéktelenebb. A magyarországi nemzetiségek jó része még visszaemlékezett arra az időre, amikor mint menekült jutott ide, tudatában volt annak, hogy itt egy ezeréves országban él. Ez a tiszteletet parancsoló morális erő szintén hiányzott Ausztriából. Ezek azok a különbségek, amelyek miatt Ausztriát véletlenül összenőtt ikrek csoportjához lehetett hasonlítani, míg Magyarország egységes lény képét nyújtotta. Ferenc József ezek közül az erők közül ismerte a népszámlálások eredményeit. Ezeket mindig figyelemmel kísérte, ritka jó emlékezőtehetsége aztán megőrizhette őt olyan tévedésektől, amilyennek áldozatául esett Rudolf és Ferenc Ferdinánd. Rudolf az 1880-as években a magyarok létszámát kevesebbre becsülte, mint 1840-ben volt, Ferenc Ferdinánd 1914-ben 2 milliónyira tette, annyira, amennyi II. József kora előtt lehetett. Ismerte Ferenc József a németség símulását a magyarokhoz, hiszen magyarországi miniszterei közt is voltak németből lett magyarok, — és ő nem tett úgy, mint Ferenc Ferdinánd, aki mindenáron tóttá akarta visszabeszélni az idegen nevű családból származó Csernoch esztergomi hercegprímást. Ö elfogadta a tényt : tótok, németek, más nemzetiségek leszármazottjai beolvadnak a magyarságba. Kifejezetten helyeselte is ezt a folyamatot, kívánta, hogy Magyarország egészen magyarrá legyen. Nem képzelhetjük, hogy valami különös rokonszenv vezette volna 1 Kolmer, I. 243., VI. 204. 1.