Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
a szellemtörténet történetelméleti alapon. 351 avagy a talaj-csapadék-inszoláció hármasszövetsége. Ezek helyileg fixáltak, tehát a használatuk feltételezi, hogy odafűződjék, „települjön" az ember. A mer kantilizmus és neofiziokratizmus sajátoskép nem kétféle hangsúly, más és más gazdaságpolitika, hanem más életbeállítást, más történetszemléletet jelent; az elsővel szemben a második mélyebbre hat és azt mondja : az alapvető emberi tevékenység mindig I és mindenütt a földrajzi tényezőhöz kapcsolódik és innen építi fel a kultúra épületét, Semminő kultúra nem lehet el földtényező alapulvétele nélkül. Ez a fundamentális megílátás, míg a merkantilizmus felszínesebb, számára az a fontos, hogy egyik ember „elszerezhessen" valaminő használati javat a másiktól. A neofiziokratikus felfogás állandó küzdelemben van a merkantilizmus felszínes életelképzelésével, szerinte ez a problematika tragikussá válik hol előbb, hol később. A jelen világválságban is ott látja meg a tragikus alapvonást, hogy hallatlanul széles köröket hatott át a merkantilizmus életszemlélete, egy helytelen átértékelés, mely egyszer csődbe fog jutni. Nem a fiziokratizmus az individualista, hanem a merkantilizmus az. A fiziokratizmus a népnek kapcsolatát hirdeti a földdel, tehát a népet mint kollektív és hivatásban egységes erőt fogja fel, míg a merkantilizmus a népet csak mint szövetkezést, szerződésproduktumot tekinti ; a szerződéses államelmélet, a könnyűvérű felvilágosodás és a pusztán barokk államhatalmi eszközökben bízó merkantilizmus ikertestvérek — habár a barokk korba is időileg benyomult a későn jelentkező, de lényétől idegen fiziokratizmus. Ez a történetszemlélet, mely már Montesquieutől számítható, a felvilágosodás korának a legértékesebb terméke. Nem a szerződéses államelmélet, a nagyhatású ,,népakarat"-doktrina, s a rákövetkező demokrácia, a politikai liberalizmus a legdöntőbb és legértékesebb a helyes történetszemlélet szempontjából, hanem a fiziokratizmus, amelynek nem egy naturalisztikus vonását kell megfigyelnünk (a természeti törvények uralmának hangoztatását), hanem a kiemelt vonását : a föld és nép összefüggésére vonatkozó tanításait. Nagyon jellemző a birtokjog szerepe amaz életfelfogásokban. A történet évezredes távlatban mindig népi-nemzeti tulajdonnak nézi a földet. A XVII—XVIII. század merkantilizmusa alapján kezdték a XIX. század első harmadában a földbirtokot is oly nemű magántulajdonnak, egyszerűen termelési eszköznek nézni, mint más ingóságnak tulajdonjogát : az egyén van vele elsőleges viszonyban, nem pedig
