Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

28 TÖRÖK PÁL. vonzerőt jelentő Alföldön. Ide tódul a Felvidék népe és itten magyarosodik. A magyarság számaránya tehát nem csökken, mint az osztrák németségé, hanem évtizedrőlévtizedre erősödő ütemben gyarapszik. Nem vitatom, hogy a háború előtti Magyarország nemzetiségi politikája ideális lett volna, — de állítom, hogy tájékozatlanságra vall, ha a magyarosodás folyamatának elemi erejét erőszakosságnak vagy alattomosságnak tulajdonítják. A magyarság arányának emelkedése az alföldi vármegyék népszámának duzzadásából és a felvidéki vármegyék népszámának csökkenéséből állott elő elsősorban. Legkiáltóbb példája ennek Pest vm„ amelynek lakossága (Budapest nélkül !) 30 év alatt megkétszereződött, miközben több felvidéki vármegye népszáma csökkent. Fokozta a magyarság erejét különösen a németek simulása. A hűbériség korában a legelőkelőbb német polgárok megtisztelésnek vették, ha magyar nemességet nyerhettek. 1848-ban meghatotta őket a magyarok liberalizmusa, egyenesen a magyarok karjaiba kényszerítette őket a többi nemzetiségek támadása, amely nemcsak a magyarok ellen irányult, hanem sok helyt a németek ellen is. Nem érez- . hették elnyomottaknak magukat egy olyan országban, amelyben a katonaság nyelve német volt. A magyarokhoz ι való símulásra kényszerítette őket szétszórt elhelyezkedésük is ; a magyarság támogatása a magyarországi németek részéről egészen más volt, mint az a támogatás, amelyet a lengyelek nyújtottak a mindenkori osztrák kormánynak. . Volt Magyarországon is nagyszámú nemzetiség, mint J Ausztriában. De míg Ausztria lakosságából 23%-nál több volt a cseh. nálunk a legszámosabb nemzetiség, a román, 17%-nyira emelkedett a szorosabb értelemben vett Magyarországon, a birodalomban t. i. csak 15%-ot ért el. ι Itt van egy újabb különbség Ausztria és Magyarország között. A ,,szorosabb értelemben vett" Magyarország. Nálunk a horvátoknak a XI. század óta nem volt olyan önállóságuk, mint a cseheké volt a harmincéves háború koráig, vagy a lengyeleké a fölosztásokig, a horvátok mégis önállóbb tartományi életet éltek, mint akár a csehek, akár a lengyelek. Galíciában 1869 óta megvolt a polgári igazgatásban a lengyel hivatalos nyelv, de Csehországban iskola, bíróság, közigazgatás mind német volt, — Horvátországnak nemcsak ezekben az ügyekben volt teljes önállósága, hanem megvolt a honvédség horvát részében a horvát vezényleti és szolgálati nyelve is. Önállása tehát teljesebb volt, mint a kétszerháromszor olyan népes Csehországé vagy Galíciáé. Ennek «