Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
a szellemtörténet történetelméleti alapon. 347 nyelvészeti kutatás ,,rokonság"-kimutatása is segítőeszközzé vált. A reális látású történész mindebből keveset tud a gyakorlati okmagyarázatba átvinni ; ő tudja, mily rendkívüli arányú a történet folyamán a keverődés, elszigetelt fajokat nem talál, más részről épp a gyakorlott látású történész látja, mennyi lelki vonás van, amelyet egy fajnak tulajdonítanak a „fajteoretikusok", s az sokfelé feltalálható, mai szóval nemzetközi vonás. Bárminő nehéz is a tisztán biológiai tényeket külön meglátni, a biológikum jellege keresztültör a komplexhatásokon. Mondanunk sem kell, hogy e téren is több fejlettségi fokot kell szem előtt tartanunk ; amint a tájban megkülönböztettük a „nyerstájat" és a kultúrtájat, úgy a népbiológiai állapot terén is két fok észlelhető : _az első fokon könnyen és gyakran észrevesszük a lassú reakciótípust, amely ösztönös cselekvésre hajlik, energia-elhasználása nem egyenletes, töves erőfellobbanás jellemzi : hybris. Ezen a barbárnak üelyegzétt "stádiumon mégis hatalmas harci erő tombolja ki magát, mely nem mindig oly lelki diszciplína nélkül való, mint műveltebb s félős szomszédai feltüntetik. Mindenesetre egyéni hősiesség, és kollektív heroizmus is, e fokon, nagy erőt mutatnak. Ezzel szemben a haladottabb biológiai típust az jellemzi, hogy az előző szahalytalan erőhasználattal, az ösztönös erőfelduzzadással szemben, egyre több szabályosságot és reflexiót találunk, az önellenőrzés nagyobb erejét, s egyben gyorsabb reakciótípus lesz uralkodóvá. Az előző típust preurbánus, az utóbbit urbánus típusna k nevezzük, mert eléggé feltűnő, minő nagy szerepe van a városi kultúrának az új biológiai típus kialakításában. Ily általános jellegű összehasonlítások útján remélünk reális adatokkal közelebb férkőzni az általános népbiológiai jelleg megállapításához, amelynek további megvilágítása nem lehet e dolgozat tárgya. Kiemeltük az együttlakásnak, a városnak sajátos hatását. A „város" jellege természetesen nem pusztán az együttlakók száma alapján állapítható meg, hanem a civilizáció bizonyos fegyelmező hatásából, mely testre-lélekre fennáll, s összefoglalólag urbanitásnak mondjuk. Hogy a szellemi tényezőknek ezen átalakulásban nagy szerep jut, nem szükséges hangsúlyoznunk. Itt is a szellem a kiválasztó erő, a szellem szelektálja azt, amely egy potenciálisabb lét számára előtte életképesebbnek látszik. Még egy sajátosságra kell a módszer terén felfigyelnünk.
