Századok – 1931

Történeti irodalom - Bechtel Heinrich: Wirtschaftsstiel des deutschen Spätmittelalters. Ism.: Lederer Emma 313

314 történeti irodalom. 314 A hagyományokkal való szakításban, a hagyományéilenességben (Antitraditionalismus) látja az átalakulások punctum saliensét. A céhek XV. századbeli mozgalmaiban a korábbi középkori összességérzet (Gemeinschaftsempfinden) megszűnését és a csoportöntudat (Gruppenbewusstsein) felülkerekedését véli megállapítani. Ez különben Bechtel könyvének egyik legszebb gondolata. A csoportból emelkedik ki az egyes egyén, az individuum, amilyennek tekinti Bechtel a késő középkor nagykereskedőit is. Amidőn ezeket, amint említettük, szépen csoportosított, de nagyjában jól ismert tényeket adja elő Bechtel, teljes elismerésünkkel találkozik. Világos és áttekinthető ez a kép, akár az élelmiszerkereskedelem fontossá válásáról, akár a bányászati vagy textilipar terén történt átalakulásokról szól. Zavarossá csak akkor válik, amikor a könyv lényeges pontját, a „gazdasági stílus" gondolatát bevezeti. Bechtel elismeri ugyan a régi megállapítás szerint való gazdasági fokozatok heurisztikus értékét, azonban ezeket nem tartja kielégítőknek és helyükre akarja a maga gazdasági stílusgondolatát állítani. Ekkor azonban a való, vagy akár a szellemi élet komponensei közül csak egyet ragad ki : a művészetet és ennek a hatása alá akarja a gazdasági élet alakulásait állítani. Munkájának végső konkluziójaképen ugyanis azt állítja, hogy : ,, . . . a társadalmi és gazdasági újítások megítélésében előállott előítéletmentesség szellemi esemény volt, melyet az építőművészet hozott létre. A társadalmi közösség önállóságra és öntudatra ébredése volt ennek első következménye. Ezt követik a társadalmi és gazdaságpolitikai csoportok lényegében bekövetkezett átalakulások, a gazdaságpolitika új orientálódása, ezzel kapcsolatban az ipar és kereskedelem terén beállott változások. A képzőművészet egyidejűleg előkészítette az egyéniségnek a gazdasági és társadalmi életben való jogosultsága nagy gondolatát. . ,"

1 Természetes és egészen bizonyos, hogy gazdasági jelenségek nem állnak elő önmagukban lezártan, minden befolyástól mentesen. Kölcsönhatás van az élet minden megnyilvánulása között. Ha azonban a gazdasági jelenségeket teljesen a szellemi tényezők hatása alá állítanók, ugyanúgy túllőnénk a célon, mint a marxi „Überbau" a maga ideológia-elméletével, mely viszont a szellemi jelenségeket állítja a gazdaságiaktól vaíó teljes függés alá. Még 1 Die^Unbefangenheit in der Beurteilung wirtschaftlicher und sozialer Neuerungen war ein geistiger Vorgang, den die Baukunst eingeleitet hatte. Verselbständigung und Bewusstwerden der sozialen Gemeinschaft waren das erste Ergebnis gewesen. Ihm folgten die Umwandlungen im Wesen der sozialen und wirtschaftspolitischen Gruppen, die Neuorientierung der Wirtschaftspolitik im Zusammenhang mit den Veränderungen im Handel und Gewerbe. In der gleichen Zeit arbeitete die darstellende Kunst dem grossen Gedanken vor, die individuelle Persönlichkeit im Wirtschafts- und Sozialleben als berechtigt anzuerkennen (360. 1.).