Századok – 1931
Értekezések - WALDAPFEL ESZTER: Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban - 259
270 wald apfel eszter. birtokhoz kapcsolva azt,1 amire analógiát, szintén félreértés alapján, a nemzetségi nemeseknél találhattak.2 így keletkezik az a rengeteg lehetetlennél lehetetlenebb nemzetségi név, mely még Karácsonyit3 is zavarba hozza. A fentebb vázoltak alapján azonban bátorkodunk azt a véleményt vele szemben megkockáztatni, hogy a ,,de genere" feltűnésének pillanatában valóban a 108 ősnemzetséget jelölte s jelentőségét csupán a fent leírt módon vesztette el. A nemzetségek ily irányú védekezése azonban, miként mondottuk már, hiábavalónak bizonyult ; így, míg a XIII. század második felében mindenki, aki csak valamit adott magára, használta azt, addig a XIV. század elejére, mint azt már Wertner4 megállapította, a ,,de genere" kifejezés, jelentőségét vesztve, végleg feledésbe ment, hogy helyt adjon a külsőleg importált, azonban belső fejlődés kikényszerítette címer feltűnésének.5 Ez azonban már nem a serviensek ellen irányul, hanem a már egységes nemesség megkülönböztetése újabb betolakodókkal szemben. Ez egységes nemesség kialakulásával a királyi tekintély legerősebb hatalmi tényezőjét vesztette el. A királyi hatalom gyengülése és a serviensek hűbéri kötelezettségek alóli felszabadulása kölcsönösen hatottak egymásra és ez csak siettette mindkét irányban a teljes kibontakozást. Anjou uralkodóinak realismusa csakhamar belátta, hogy a már teljesen korhadt épületet renoválni nem érdemes. Ezért az ellene támadó oligarchák megtöréséért vívott küzdelmeikkel egyidőben tett adományokkal Károly csak siettette a bomlás folyamatát, hogy azután az így még jobban megerősödött alattvalók hatalmát saját céljaira 1 Tudjuk azt, hogy a letelepedéskor igen sok birtok a foglaló őstől, kitől később a nemzetség is származtatta magát, nyerte nevét, így a nemzetségi birtokok közt a nemzetség nevével azonos nevű birtok is igen gyakran található volt. 2 Karácsonyi János : Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bevezetés. 3 A „de genere" ily irányú fejlődését jól világltja meg az Ubulfiak esete. 1270-ben „Michael filius Ubul fidelis serviens noster" (CD. V/3. 105.) 1292-ben „filius Ubul de genere Semjén" (CD. VI/1. 221.). A XIV. század elején pedig felváltva de genere Ubul, vagy de genere Semjén áll, sőt van adatunk „de genere Ubul de Semjén"-re is. (CD. VIII/2. 511.) A Ják nemzetségnél 1221-ben HO. VI. 15., a Hunt-Pázmányoknál pedig először 1226-ban találkozunk a „de genere" használatával. CD. III/2. 93. 4 Wertner Mór : Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. Bevezetés. VII. 1. s Az első címer nyoma 1326-ban található. (CD. VIII/2. 63.),
