Századok – 1931
Értekezések - WALDAPFEL ESZTER: Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban - 259
nemesi bi8tokjodïïnk kialakulása a középkorban. 271 aknázza ki. A már erőtlen várszervezet, valamint a serviensek személyszerinti kötelezettsége helyébe,1 a föld nagyságán alapuló banderialis rendszer lép. A fentebb mondottak alapján világos, hogy teljesen elhibázott az a felfogás, mely szerint az Anjouk, idegenből importált intézményekkel, a magyar hűbériség megalapítói lennének. Ha bizonyos nálunk hiányzó formalitások meghonosításával az utókor számára könnyebben észlelhetővé is tették, maga az intézmény már Szent István óta ismeretes volt. A banderiális rendszer meghonosítását is hazai talajban gyökerező és. bár kevésbbé határozottan, a XIII. század végén feltűnő2 speciálisan magyar viszonyok kikövetelte ténynek kell tekintenünk. Azok a törekvések, melyek a XIV. században realizálódtak, már a XIII. század elején, az Arany Bulla korában, teljesen határozott formában megvoltak. II. András kora azonban még nem érett meg e jogok intézményes biztosítására. Ezért nem tudnak a serviensek, az erőviszonyok változtával, az Arany Bullának az egész századon keresztül érvényt szerezni. Ha a serviensek az Arany Bulla biztosította jogoknak már a XIII. század első felében érvényt szereznek, ez a királyi hatalom végső pusztulását jelentette volna. A lassú fejlődés és az Anjouk reálpolitikai érzéke azonban, mint láttuk, megteremtette az alapot, melyen új államszervezetük felépülhetett. Ε változás a hirtelen átalakulás megrázkódtatásaitól megkímélve, ha pillanatnyi zavarokat idézett is elő, súlyos katasztrófát nem okozott. A serviensek új jogainak végső írásbeli szankcionálását az ősiségben kell látnunk, mely így csupán a király hűbérúri jogával áll szemben, ha formailag az Arany Bulla egy pontját törli is el, tulaj donképen az Arany Bulla intencióinak megfelelően intézkedik. Ez 1351-es dekrétum másik nevezetes paragrafusa, mely a jobbágyok szolgáltatását a kilencedben szabja meg, nézetünk szerint szintén e XIII. századi fejlődésben, a királyi népelemeknek magánföldesúri hatóság alákerülésében gyökerezik. 1 Már a XIII. század folyamán is történnek kísérletek a nem személy szerinti kötelezettség meghonosítására, ennek részletes tárgyalása azonban további kutatásokat igényel. 2 Kézai Liber II. Caput IV. „in quo quidem exercitu ipso die comes Renoldus filius Renoldi banerium regis viriliter tenuit et potenter . . ." mondja Kézai IV. Lászlónak 1278-ban Ottokárral vívott csatájának leírásában, világosan bizonyítva ezzel, hogy a bandérium fogalma már a XIII. század végén nem volt ismeretlen. Florianus II. v. ö. Hóman Magyar Történet II. (sajtó alatt).
