Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

I. FERENC JÓZSEF. 17 olyan könnyen feledkeznek meg róla. Szintén az ája szoktatta le a makacskodásról. Az ája vitte — természetesen az édes­anya kívánságára — templomba, állatkertbe, bálba. Pompás szertartások oltották belé korán a katholikus egyház iránti tiszteletet : alig tizenegyéves korában élénken emlékszik vissza a müncheni úrnapi körmenetre, amelyet az előző esztendőben láthatott. A tiszteletet a katholikus egyház iránt erősíthette benne Rauscher apát, aki nemcsak hit­tanra, hanem egy ideig történetre is tanította, erősítette édesanyjának a szertartásokkal szemben mutatott buzgósága. Eszmélkedésének első pillanatától tanulásra kellett minden percét kihasználnia. Az ája játék közben már tanítja francia nyelvre, inasa azért cseh, hogy attól csehül tanul­hasson, a lovagló-órát magyar nyelv tanulására kell mel­lékesen használnia. Miksa öccse korán megkezdi a latin, magyar levelek küldözgetését a gyermek Ferenc Józsefhez, ő maga 11 éves korától több ízben franciául írogat édes­anyjának és kéri leveleinek kijavítását. 18 éves korában az olasz harctérről beszámol, hogy franciában van kivel I gyakorolnia magát, de a magyar és horvát anyanyelvűek mind a harcvonalban vannak, ilyenekkel nincs alkalma i beszélgetni . . . Megfigyelő képessége így állandóan működik, az emlékezőerő csodálatossá fejlődik, vélemények is innen, az emlékezetből kerülnek majd elő . . . Csábít az alkalom arra a föltevésre, hogy az emlékezet túlterhelése az önállóság elvesztésére vezet, de az ellenkezőre igen közelálló példánk lesz : épen Ferenc József fia, Rudolf. Maradt idő szórakozásra is. Már négyéves korában megmutatnak neki egy nagy bált, ő annyira mulat ezen, hogy örömében sikongatva az egész társaság figyelmét magára vonja. Állandó szórakoztatója az állatkert. A Habs­burgoknál hagyományos sietéssel viszik vadászatra. Célozni számszeríjjal is tanul, de puska lesz a fegyvere. Már nyolc­éves korában nyulat lő és röptiben solymot. Tizennégyéves korában vaddisznót lő, születésnapi meglepetésül szarvas­vadászatra viszi édesatyja.1 A vadászat kedvelésével párhuzamos a hegyvidékért való rajongása. ,,Igazi gleccser-lánc emelkedik ki a jéggel és hóval borított hegyek tömegéből, középen az Ortler . . . Meránban a szőlő lombokban hajlik a fürtök súlya alatt az útra, pompás gesztenyeerdők, a kertekben citromfák — nem edényekben, mint nálunk, hanem a földbenállva. Vadon 1 Schnürer 27., 53—54. 1. Századok, 1931. I—III. füzet. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom