Századok – 1931
Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1
I. FERENC JÓZSEF. Il rideg naplójába, az összeesküvők és gonosztevők üldözésének adatai közé belopózik a napsugár. Esküvője napján örömmel mondja hadsegédének : most érzek igazán hálát azért, hogy megmentette életemet. Esküvő után pedig a komoly miniszterek fejcsóválva látják, hogy sok idő telik el a szórakozásokkal, mintha engedett volna a császár kötelességtudása . . . Volt barátja is Ferenc Józsefnek — egy ; voltak gyermekei, unokái, — nagyon kedves napokat töltött Mária Valéria családja körében. Többször is érezhette ebben a környezetben azt a csöndes boldogságot, amire közönséges halandó vágyhatik öreg napjaira, — de volt-e olyan boldogságban része, amely jutalom lehetett volna évtizedeken át végzett szakadatlan munkájáért ? Volt része ilyenben is. „Németország szövetséges fejedelmei eljöttek hozzá, hogy hatvanesztendős uralkodása alkalmából kifejezzék előtte hódolatukat. Ezt az impozáns szertartást Schönbrunnban rendezték, 1908 május 7-én ; II. Vilmos császár is ott volt a német királyok és fejedelmek élén. A történelemben eddig még nem volt példa ilyen ovációra, amely az akkori körülmények között a szimbólum és a fogadalom jelentőségét öltötte magára. Ferenc József legalább is ebben a formában értelmezte ezt és így őrizte meg az ünnepség emlékét, mert sokkal később, 1915 szeptemberében Mackensen tábornok előtt visszaemlékezve az ünnepségre, ezt mondta: „Milyen felejthetetlen óra volt az! Talán legszebb egész életemben ! Mert azóta is, a rámzúduló szerencsétlenségek közepett sem felejtkeztem meg róla egy percre sem !fl1 Visszaálmodhatta magát abba a korba, amikor még ő volt a német szövetség elnöke, amikor a német szövetség hadereje fölött úrnak képzelhette magát, — képzelhette, hogy az 1866-i nagy csalódás nem zárta ki őt teljesen a birodalomból, csak azt valósította meg, amit hatvan évvel azelőtt IV. Frigyes Vilmos javasolt : legyen örökös a császárság a Habsburg dinasztiában, csak a haderő főparancsnoksága legyen a porosz királyé ! Uralkodói érdemeinek jutalmául tekinthette ezt a hódolatot : egyénisége hódította meg azokat, akik tönkreverték legjobb hadseregét. Ez a boldog óra élénk emlékezetében volt még 1915-ben. Egy esztendő nem sokat változtathatott a kép elevenségén, tehát ennek a boldog órának emléke sírjáig kísérte. 1 Margutti : A Habsburgok tragédiája, 124. 1.