Századok – 1931

Történeti irodalom - Tönnies: Troeltsch und die Philosophie der Geschichte. Ism.: Joó Tibor 92

93 TÖRTÉNETI IRODALOM. sének a kritikája most nem tartozik ránk, csak azt jegyezzük meg, hogy Tönnies teljesítménye itt a legmélyebb és legszellemesebb, még ha nem is értünk egyet vele mindenben. Hintze tanulmányában ugyancsak a két Historismus-könyv vizsgálatára szorítkozik, s még nagyobb hiba, hogy vizsgálata szisztematikai, azonban nem a Troeltsch rendszere, hanem a saját problémarendszere által adott tagolásban. Végzetes hiba egy olyan kifejezetten dinamikus szellemnél, mint Troeltsch. Ο is tehát csak részletekben ad fontos tisztázásokat. De mivel nem Troeltsch gondolatvilágának a központjából indul ki s nem az ő menetét követi, — éppen ellentétben Tönnies-szel, — nem tűnnek fel elég világosan a szálak, melyek az egyes tárgyalt fogalmakat a Troeltsch rendszerében összefűzik s így e fogalmak nem is kerülhetnek abba a világításba, mely igazi arcukat mutatja. Magának a filozófusnak az arca pedig csak egészen homályosan tetszik fel e tanulmányban, mely a kelleténél jobban széttagolja az alkotást s csak preparátumot mutat, nem az eleven szellemet. Egy gondolkodó — vagy bárki más — megértése csakis genetikai vizsgálat alapján sikerülhet, merőben szisztematikai tárgyalás nem ad magyarázatot. Szisztematikai vizsgálat elegendő akkor, ha pusztán egy probléma vagy fogalom helyét keressük a· rendszerben, illetőleg csupán a problémával vagy fogalommal szemben elfoglalt álláspontra vagyunk kíváncsiak. De amikor egy egész mű tárgyalására vállalkozunk, akkor nem mellőzhetjük a gondolkodó szellemi fejlődésének a szemügyrevételét, mert ha nem látjuk, mint alakult problematikája, akkor nem láthatjuk a szóbanforgó mű problémáinak jelentőségét, mondhatni rangját a rendszerben, nem láthatunk a mű mélyére, hol az őt alkotó szellem életének, fejlődésének ere vonul korábbi művek felől későbbi alkotások felé. Ennek az érnek a mentén helyezkednek el a problémák és fogalmak, egyik közelebb, másik távolabb tőle. Ε genetikai vizsgálat elhanyagolása folytán nem sikerült sem Tönniesnek, sem Hintzenek kielégítő képet adni Troeltschről. Sokkal sikerültebbek azok a rövid általános méltatások, melyek elég nagy számban jelentek meg főként halála után, mint nekrológok. Ellenben mint történetfilozófusnak most kaptuk szinte tökéletes képét genetikus-dialektikus vizsgálat alapján Fritz Joachim von Rintelentől. Mindjárt az első fejezetnek ez a címe : „Die Problemstellung" és ebben kimutatja Troeltsch központi problémáját, mely egész életművét, bármely diszciplína területén, is irányítja, — az érvényes norma problémája, — s végigvezet bennünket azon az úton, melyen Troeltsch is végigment, míg eljutott a történetfilozófiához és kialakult speciális történetfilozófiai problémája, a történetben felfedezhető norma kérdése. Itt csak annyi megjegyzésünk van, hogy Rintelen is adósunk marad mégis valamivel, tudniillik a teoretikus probléma szubjektív, teória előtti indítékaival a gondolkodó szellemi struktúrájában és élményeiben. Ellenben egyenesen alapvetőnek mondhatjuk e tanulmányt a Troeltsch-