Századok – 1931
Történeti irodalom - Tönnies: Troeltsch und die Philosophie der Geschichte. Ism.: Joó Tibor 92
94 TÖRTÉNETI IRODALOM. irodalomban, minthogy szellemtörténeti módszerével eddig nem tapasztalt biztonsággal, határozottsággal és élességgel emeli ki a nagy gondolkodó szellemi organizmusának éltető szervét : azt a szenvedélyes gondot, mely a normáló érték kutatására űzte. Troeltschöt praktikus szándék vezette, természetesen a legideálisabb praktikum ösztökéje, erkölcsi parancsot keresett. Ezt kereste a vallásfilozófiában és történetvizsgálataiban egyaránt. Rintelen pedig bárkinél világosabban mutat rá, hogy egész életművét az értéktani álláspontja határozza meg, és még nagyobb érdeme, hogy azt is megmutatja, hogyan határozza meg. Az az ér, mely Troeltsch egész életén végigvezet s melyet mindenik alkotásában meg lehet és meg is kell pillantani a mélyben, értéktani álláspontjának alakulása. Rintelen tanulmánya, ellentétben a részleteket vizsgáló előbb tárgyalt két dolgozattal, az értéktani probléma alakulását kíséri végig s így az oly korán félbeszakadt élet értelme tárul fel előttünk részletek halmaza helyett. Troeltsch művének egyetlen lehető megértési módja ez. Ο a történetfilozófiától is azt várta, amit egész élete összes kutatásaiban keresett, normát, utasítást az erkölcsi cselekvés terén, — amit pedig nem adhat, mert hiszen a történet nem csupán a tiszta szellem műve, tehát a történetből nem is vonható ki tiszta norma, — s elméletének, problematikájának, rendszerének alakulása csakis ebből -a tényből érthető meg. Rintelen a következő menetet állapítja meg Troeltsch fejlődésében. A kiindulási pont a teológia szupranaturalizmusa, amikor a történeti valóság relativizmusa felett az örök érték isteni transzcendenciáját tételezi : a második stáció az, amikor egyre növekvő mértékben kelti fel figyelmét a történeti valóság individuális volta, Dilthey pszichologizmusa vonja magához és teljesen elmerül, az értéktani meggondolás mellőzésével, a történeti valóság elfogulatlan szemléletében. Itt aztán metodikai problémák vezetik a harmadik állomásra, Windelband és Rickert elméletéhez, a transzcendentális idealizmushoz. Ennek a formalizmusa azonban nem elégítette ki, hiszen nem pusztán teoretikus érdek vezette, hanem a konkrét jelen és jövő alakítására várt normát, tehát az individuális realizmus felé fordult ismét, de értéktani kitekintéssel. így jött létre Troeltsch hisztorizmusa, mely az értékrelativizmus alapján áll s végső eredményét a korszerű kultúrszintézisben találja (gegenwärtige Kultursynthese), mely konkrét normát nyújt az adott történeti jelen számára a jövő alakítása céljából azáltal, hogy megállapítja a történeti fejlődés irányát. Rintelen még új utolsó álláspontként az „Überwindung" formális szubjektivizmusát emeli ki, mely a hisztorizmus legyőzését a személyiség s a lelkiismeret formális normájában fedezi fel. Nézetünk szerint ez az álláspont már nem lényegében új, csak a nagy Historizmus eszmeköre egy tendenciájának erősebb aláhúzása. De ez most nem lényeges. A lényeges az, hogy ebből az egész fejlődési menetből kitetszőleg, amint Rintelen is hangsúlyozza, Troeltsch fejlődése nem
