Századok – 1929-1930
Értekezések - GLASER LAJOS: Dunántúl középkori úthálózata - 139
DUNÁNTÚL KÖZÉPKORI ÚTHÁLÓZATA. 161 át. Ε rész baltavár—sümegi szakaszára vonatkozik valószínűleg a vasvári káptalan 1412. VIII. 25. utáni oklevele;43 a vasvári káptalan 1274. évi oklevele is valószínűleg ezt az utat említi Kisdérnél." Vasvár és Oszkó közt II. Endre 1217. évi oklevele szól róla.4 5 Vasvár mezővárostól4 " azután Hegyhátmorácon át Rákosnak visz. Említi Mákfa határában a vasvári káptalan 1326. évi oklevele mint a Murához vivő utat,4 7 majd ugyanennek 1292. évi oklevele Döröskénél s.zól róla.4 8 Ez az út a vasvári káptalan 1274. évi oklevele által említett „via latinorum".49 Morác—viszaki szakaszáról a vasvári káptalan 1437. VI. 6-i határjárása szól.5 0 Rákos várost és vámját5 1 elhagyva, Szombatfán át Muraszombat városába5 2 vezet útnnk, honnan Pettau—Cilii—Laibach—Görzön át visz Olaszországba. Szombatfa—muraszombati szakaszát említi valószínűleg a vasvári káptalan 1319. és 1340. évi oklevele.5-1 A tengerpartra vezető főút meghatározása mindkét korszakra vonatkozólag egyformán bajos. A legrészletesebb útleírás is, mely II. Ulászló feleségének, Candalei Annának Zenggből Budára való utazását írja le,5 4 csak három közbeeső állomást említ: Modrust, Zágrábot és Fejérvárt. Zenggből Zágrábba Modruson át a József-út vezet. Hegyes vidékről lévén szó, hol az útvonalakat a terep hatá-43 N. Múzeum, törzsanyag: „viam magnam per quam itur ad posses» sionem Sy ..." Az oklevél hiányos volta miatt a névből több betű nem olvasható, de Sümeg a szóbanforgó Tilajhoz legközelebb eső ilyen kezdetű hely, melyet Csánki (III. 24.) szerint 1408 és 1496 közt többször neveznek „possessio Symegh" néven. 44 Wenzel: XII. 127. ö ugyan Bitről ír, de ez — mivel ily nevű hely nincs — nyilván olvasási hiba Bir helyett. 45 Wenzel: VI. 384; Hazai okmtár IV. 9. 46 Csánki: II. 729—31. 47 Hazai okmánytár III. 86—7: ..magnam viam Muranca vocatam". Az útnak egy kisebb ága elkerülhette Vasvárt Oszkó—Szarvasrend—Mizdó irányában. Ez „via media que duceret ad Murám" (Petőmihályfánál, Hazai okmtár VI. 15.), „viam per quam itur ad Murám" (Sár folyónál, Hazai okmtár I. 295.), „viam Kezéputh vocatam" (Mizdónál, Fejér: IX. Ί. 611.) neveken szerepel. 48 Hazai okmtár: VIII. 318. 49 Wenzel: IX. 97. Latinoknak ekkor az olaszokat nevezik. 50 Nemzeti Múzeum, törzsanyag: „viam magnam ... qua via exit de Maracz et vadit ad possessionem Wyzak". 51 Csánki: II. 727. 52 U. ott: II. 726. 53 Anjoukori okmtár I. 369: „viam magnam per quam itur ad sabariam de Belmura"; u. ott: IV. 18: „magnam viam . . qua itur in Zombathel". Bár a középkori nomenklatura mellett joggal feltehető, hogy Sabaria és Zombathel nevekkel illették Szombatfát, mégis lehetséges, hogy ezek az elnevezések Szombathelyre, a mai megyeszékhelyre vonatkoznak és így ugyanazon út hosszabb szakaszát jelölik meg. 54 Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkánfélszigeten. (Olcsó Könyvtár 20. sz.). 131 — 141'. old.
