Századok – 1929-1930
Értekezések - GLASER LAJOS: Dunántúl középkori úthálózata - 139
144 GLASER LAJOS. rozza meg, nagyjából el is fogadhatjuk a via Jos.ephina vonalát. A többi dalmát kikötőtől Zágrábig viszont Pauler hadútja5 5 nyújt kellő támpontot. Zágrábtól Fejérvárig azonban már teljes a bizonytalanság. Borcsiczky a Balaton déli partján vezeti az utat,5 6 Holub és Fekete Nagy az északin,5 7 Pauler és Diószegi mind a kettőn.5 8 A déli út — nem említve Pauler és Diószegi marcali— segesd—vaska—kaproncai vargabetűjét — a XIX. század fejérvár—marcali—kanizsai útjának hű másolata. Okleveleink tanúsága szerint ez az út a középkorban nem létezett. A somogyi részeken Somogyvár—Seges.d, Hetés—Segesd, vagy Balatonpart—Zákány irányban lehetett volna Fejérvárról Zágráb felé menni, a Marcalin át vivő útról azonban nem szólnak a határjárások. Valószínűleg a török megszállás alatt alakult ki ez a vonal, mikor a törökök a keszthelyi partok vitézeitől félve, Kanizsára mentükben Boglárnál letértek a Balaton turzásáról.59 Később azután, mikor a sok vízmű és várárok miatt a Sió eliszaposodik6 0 és így a Balaton vize megnő, a turzás nyugati fele nehezen lesz járható és így a XVIII— XIX. század magyarja is kénytelen a török által karbahozott marcali vonalat használni. Ezzel szemben az és,zaki parton vivő út mellett bizonyít a kanizsa—keszthelyi út feltűnően sok középkori városa, a karosi merenyevám mázsaszekere6 1 és az a körülmény, hogy Róbert Károly is Veszprémen át megy Horvátországból Esztergom ellen.6 2 így a tengerparti út zágráb—fejérvári szakaszát a Kapronca — Zákány — Kanizsa — Keszthely — Tapolca — Veszprém irányban többé-kevésbbé valószínűnek tarthatjuk. Zágrábból Kaproncára két út vezetett: az árpádkori hadút és a körösi nagyút. Az első Pauler és Diószegi szerint a Bednya völgyén halad a Kalnyik-hegység nyugati végéig, itt délnek fordul és a Krapina völgyébe ér, honnan a Szlyemehegység keleti szélén a Lónya völgyébe kanyarodik. Majd a hegység déli szélén Zágrábba kanyarodik.6 3 55 Pauler Gyula: Horvát—Dalmátország meghódításáról. Századok 1888. 212. old. (Petrmja—Topuskó—Bihács.) 56 Borcsiczky: 11. 57 Holub: 56—8; Fekete Nagy Antal: A magyar-dalmát kereskedelem. Bp., 1926. 28. old. 58 Diószegi: 45—6. 59 Borcsiczky lehetetlennek tartja a boglár—szentgyörgyi turzásutat (11), de Müller térképe ismeri. Középkori szerepéről 1. alább. 60 Általánosságban Takáts Sándor: Rajzok a török világból. Bp., 1915-1917. II. 134. old. 61 Fekete—Nagy: 28; Fejér: VII. 2. 48. 62 Salamon: Budapest története II. 273. 68 L. még Wenzel: VII. 265; Fejér: IV. 2. 33—5; III. 1. 217; Wenzel: XI. 46; XI. 72; I. 238; Fejér: III. 1. 224; III. 1. 219; Wenzel: XI. 128; XII. 198.
