Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Alapy Gyula: Kultsár István és könyvtára. Ism.: gr. 295

történeti irodalom. 295 színész volt s nem is elsőrendű (v. ö. Bayer Ludas M. kiadásában), aki utóbb a Nemzeti Színháznál nem is tudta a fővárosi közönség kényesebb ízlését kielégíteni, éppen azért inkább „apró semmit jelentő segédszerepekre", adminisztratív teendőkre alkalmazták. Mint színészigazgató azonban sokhelyt megfordult — az országnak, Erdély kivételével, majd minden részében, s legtöbbet a Dunántúlon — s 1820—1838. naplót vezetett. Följegyezte pontosan az előadott darabok címét s, a pénztári jövedelmet. A magyar színészet történetének legérdekesebb korából, Kelemen László hányattatásainak folytatásául a Nemzeti Színház megnyíltáig, nagyon sok becses adatot, közte mintegy 200 darabnak a címét hagyta ránk. Ezt a naplót a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattára őrzi s onnan adta ki Barna János. —- A jegyzéket sok egyéb becses adat váltogatja. Nem érvek nélkül való, hogy ő is egyik áldozata volt a pesti nagy árvíznek: „Lendvainál voltam szállva, ingyen, a Síputcába és talán maradtam volna is, ha a nagy árvíz, 14. 15. 16. Mártii a ház oldalát be nem dönti vala." Érdekes a Garderopom jegyzéke is,, az „eladott" és „megmaradt" daraboké, a „musikálok"-é és az Énekek-é, az akkor divatos édeskés német dalok sorában Csokonai versei (Estve jött a parancsolat, Édes kincsem, galambom [sic]), vagy az Adja Isten, hogy a magyart... A kiadást Barna név- és tárgymutatón kívül a színrekerült darabok betűrendes névsorával tette használhatóbbá. Balogh emlékirata is egyike a magyar színészettörténet kincseinek. Irodalmi becse nem versenyez Déryné naplójával, de a maga szintjén tartalmas, eleven, adatokban gazdag munka. Már Vachot Imre közölt belőle részleteket; az egészet kiadta a Magyarország és Nagyvilág, annakidején nagyon népszerű képeslapunk (1878); Barna kötete ez utóbbinak szó szerint való újból közlése; érdeme, hogy könyvalakban hozzáférhetővé tette a munkát és névmutatóval látta el. gr. Alapy Gyula: Kultsár István (1760—1828) és könyvtára. Az alapító halálának és könyvtárának százados évfordulójára kiadja a Jókai-Egyesület. — Komárom, 1928. 8-r. 212 1. Ez a könyv is áldozata volt a világháborúnak és Trianonnak. Első része, amely eredeti levéltári kutatások alapján, sok gonddal és sok új eredménnyel adta Kultsár István életrajzát, 1911-ben mint önálló füzet jelent meg. Közel két évtized előtt. Akkor fogott Alapy Gyula Kultsár könyvtárának rendezéséhez és a világháború kitörésekor be is fejezte azt: 1914-ben tehát már készen volt a könyv másik, testesebb része is, amely Kultsár könyvtárának jegyzékét közli, s a történeti rész, amely a könyvtár múltját és jelenét ismerteti. A munka most jelent meg: az alkalmat rá a derék bencés és jeles szerkesztő halálának centennáriuma adta. Így lett fájdalmasan posthumussá már megjelenésekor a munka, amely a könyvtárnak még Nagymagyarország kedves Komáromja részére történt rendezését