Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Brummer Emőd: A francia fölvilágosodás és a magyar katholikus hitvédelem. Ism.: Tóth László 905

TÖRTÉNETI IRODALOM. ' 907 és a központi szemináriumra maradt. Ez állapot eltartott jóval túl a XIX. század második felén és egyik oka volt a jozefinista szellemnek, amelytől a magyar katholikus egyház sem belső életében, sem politikai viszonylataiban csaknem a XIX. század végéig nem tudott szabadulni. Még teljesen a jezsuita hitvédő irodalomra támaszkodik Handerla Ferenc pesti egyetemi tanárnak összefoglaló filozófiai története (História critica literaria philosophiae in usum auditorum suorum concinnata, Buda, 1782). Forrása Valsecchi munkája, de használta Csapodi és Molnár müveit is. 1783-ban (és nem 1782-ben, mint a szerző írja) jelent meg Poor Imre három apologetikus értekezése, amelyek Baylenak, a természetes és természetfeletti igazságok rendjének szétválasztásáról szóló tanával foglalkoznak. Poor munkája is nélkülözi az eredetiséget, idézetei mind Valsecchiből valók, ezenkívül még Cerboni és Civini olasz dominikánusok munkáira hivatkozik. Amíg Poor munkája még teljesen az orthodox katholikus álláspontot képviseli, addig Benyák Bernát piaristának a filozófia szabadságáról írt dialógusa már az orthodox teológia ellen fordult. Ugyancsak az új teológiai felfogást vallja Hubert Ferenc dogmatikai tankönyve is, amelyből, II. József rendelkezéseinek megfelelően, már hiányzik a polémia. Munkáján inkább német, mint francia hatás érezhető. Magyar szellemű, népies hitvédelem olvasható Alexovics Bazilnak egyházi beszédeiben is. Alexovics azonban nem elégedett meg pusztán a szószéken való harccal, hanem 1792-ben könyvvel fordul a szabadgondolkodás terjesztése ellen. Munkája már nem tudományos hitvédelem, hanem tájékoztatás, példatár a lelkipásztor számára. Ezért nem is eredeti források nyomán dolgozik, adatait Nounotte és Zabuesnig munkáiból veszi. Csapodiéhoz hasonló rendszerezéssel és bőséggel, de már a jozefinista teológia szellemében írta meg dogmatikájának tíz kötetét Zsivics Mátyás pesti egyetemi tanár (De dogmatis orthodoxae religionis, Libri I—X. Pest, 1789—94). Módszere nem vitatkozó, inkább az érzelmekre kíván hatni, mint meggyőzni. Munkájának különösen érdekes fejezetei azok, amelyek a csodák isteni eredetét és a mártírok állhatatosságát tárgyalják. Zsivics munkája is jórészt az olasz dominikánus teológiára támaszkodik, de ismeri és használja Csapodi művét is. A nagyközönség számára készült népies apológetika dialógus formájában Szuhányi Ferenc exjezsuita munkája (Dialogi quibus naturalis tarum, seu fortium spirituum viroruin opiniones variis de rebus, iisque oppositae sententiae referuntur a Francisco X. Szuhányi, Kassa, 1789), amelyet négy évvel később újabb dialógus-kötet követett. A megváltozott, a felvilágosodás ellen fordult közhan-