Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Hóman Bálint–Szekfü Gyula: Magyar történet IV. és V. köt. Ism.: Domanovszky Sándor 881

TÖRTÉNETI IRODALOM. 9(97 két jelenség: közt csak egyidejűség· van, de nem okozati viszony. Hiszen pár sorral a fenti kijelentés után Szekfű is elismeri, hogy a bécsi hatóságok és a magyar rendek részéről „a vétkes közömbösség ugyanolyan mértékét kell megállapítanunk", ami mellett azonban hangsúlyoznunk kell. hogy minden rendi kezdeményezés eleve meddőségre volt kárhoztatva. És nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a harci kedv ellanyhulását főképen a küzdelem hiábavalósága, Bécs ellenszenve a végvári katonaság ellen és a katonaság fizetetlenségéből származó bajok mozdították elő, aminthogy a nemességnek a végvári élettől való visszavonulásával kapcsolatosan Szekfű is pompásan kifejti ezeket az okokat. (V., 218. 1.) A török harcok ellauyhulása a XVII. században tehát nem írható sem Bocskay, sem a rendiség terhére, amint az Szekfűnél más megállapításaival ellentétben ismételten olyan hangsúlyozottan történik. Szekfű az abszolutizmus korábbi érvényesülését óhajtotta volna s ez bizonyára jó lett volna a nemzeti fejlődés szempontjából, ha az a modern jogállamnak, a szegény nép felszabadulásának, a népjóléti gondolat törvényhozási érvényesülésének" és a „nemzeti irodalomnak" istápolója lett volna. I. Lipót koránál azonban maga is megállapítja, hogy „a bécsi kormány egyelőre nem kultúrát, hanem csak fegyvert és erőszakot szándékozott Magyarországba exportálni" (V., 349. 1.), hogy Lipót tanácsosainak abszolutizmusa „egyszerűen abban állott, hogy a magyar alkotmány megszüntetésével a császári teljhatalomból kifolyólag akarták Magyarországot kormányozni, belőle minél több adót kipréselni, hogy abból végzetesen hiányzik a népjóléti momentum". (V.. 345. 1.) Az előző korról azonban így gondolkozik. „Az 1. Lipótot megelőző Habsburgok — írja — távol állottak tudatoe, abszolutisztikus tendenciáktól, s gondolkodásukban az abszolutizmusnak sem politikai, sem gazdasági ideái még gyökeret nem vertek." (V„ 187. 1.) Néhány lappal odébb azonban II. Mátyás korától mégis megállapítja a tudatosságot: „Míg- I. Ferdinánd, sőt még Miksa és Rudolf is csak a napi politika szükségleteiből fordultak a magyar rendi alkotmány ellen, anélkül, hogy személyes antipathia vagy megsemmisítésre törekvés vezették volna őket, addig Khlesl és az ő tanításait engedelmesen befogadó Mátyás király már tudatosan ellenséget láttak benne, melynek megtörése az ő feladatuk." (V, 194. 1.) Hogy ebben az abszolutizmusban annak sem politikai, sem gazdasági ideái még nem vertek gyökeret, csak súlyosbítja a helyzetet, mert így felszabadító és népjóléti tartalma természetesen hiányzott. Ez tehát nem csak Lipót kormányrendszerének a hibája. így fenn kell tartanunk azt a régi nézetet, hogy a magyar territoriális erők megsemmisítése a nép fel-Századok, 1930. IX-X. füzet.