Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Hóman Bálint–Szekfü Gyula: Magyar történet IV. és V. köt. Ism.: Domanovszky Sándor 881
892 TÖRTÉNETI IRODALOM. ' 892 a magyarság életében haladást, nagyobb energiafejlesztést jelentett volna, de ő volt az egyetlen, aki a valóság talajára állva, lemondott az akkor elérhetetlenről és megalkotta azt, ami az adott helyzetben és sokáig utána egyedül volt elérhető." (V., 389. 1.) Ez a kétes értékű eldugott elismerés azonban nem paralizálhatja azt a sok hangosan elszónokolt vádat, amelyet Szekfű vele szemben, ahol csak teheti, siet megismételni. Ha a Mezőkeresztes utáni császári hadviselés, a kamarai politika és Basta erdélyi működése hasonló ékesszólóan volna megrajzolva, mindez az ódium Bocskayról visszahullana a császári politikára és Bocskay politikai gondolkodásának változása is épp olyan indokoltan, sőt indokoltabban állana előttünk, mint Zrinyi Miklósé, Thurzó Györgyé és Pázmány Péteré. Két vádnak kell ezzel kapcsolatosan mélyebben a szemébe néznünk: az egyik, hogy a bécsi béke óta van az ország két részre szakítva, a másik a leszerelés vádja a törökkel szemben. Az elsőt néhány szóval el lehetne intézni. De ha nem akarunk felületesek lenni, nemcsak a tényeket kell vizsgálnunk, hanem az előttünk fekvő koncepció beállítását is. Szekfű szerint Erdély Bocskay előtt nem jelentett semmit: kifelé gyenge, belül rendei meghunyászkodók. Bocskay Erdélyével nem Fráter Györgyét vagy Báthory Istvánét állítja szembe, hanem a beteg Báthory Zsigmondét, Bastáét és az oláh vajdákét, tehát Erdély mélypontját, a Bocskayt megelőző hat évtizedből alig néhány évet. A „kezdet szegényességé"-re hivatkozik. Mintha nem ott hatnának igazi belső erők, ahol a kezdet szegényessége ellenére is oly rövid idő alatt olyan tiszteletet parancsoló tényleges hatalmat lehetett kiépíteni. Szekfű Erdély keletkezését János király halálához kapcsolja: „János halálával a magyar király tényleges hatalma megszűnt Erdélyben. Ferdinánd korábban sem tudta itt akaratát érvényesíteni, most pedig seregei egyelőre Buda visszafoglalásán erőlködnek s ezzel a keleti részek tényleg kiestek a magyar király hatalmi köréből." (IV., 301). 1.) Tulajdonképen azonban török parancsszóra jön létre: „Az eseményeket későbbi magyarázatoktól szabadon mérlegelve, fel kell ismernünk, hogy Erdély államiságát török hatalmi szó. Szolimán erőszaka hívta életre. Ezzel szemben hiába volt Erdély akarata: hiába csatlakozott Majlád sógorának. Nádasdy Tamásnak, befolyása alatt Ferdinándhoz, hiába tette le ugyancsak a másik vajda, Balassa is, meg a szász városok a hűségesküt, s hasonlóképen hiába küldött nekik Ferdinánd hitlevélszerű diplomát: Erdély sorsa ekkor is, majd később is annyiszor, határain kívül dőlt el." (IV., 301. 1.) Mindenki tudja, hogy Erdély külön életét nem Szülej-