Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

78 TÖRTÉNETI IRODALOM. ranccsal fejezem be: .minden körülmények között feltétlenül kitartani. Az én határozott parancsom nélkül főméltóságodnak nem szabad egy lépést sem önként hátrálni!' Szótlanul mélyen meghajtja magát, sötéten maga elé nézve. Láttam arcán, hogy csak nehezen tudja érzelmeit elfojtani. Ezután, midőn önuralmát visszanyerte, azt jelentette még nekem, hogy a magyar csapatok, melyek ezidőszerint pillanatnyilag az ő védelmi szakaszában állanak, rosszul küzdenek és sem a várakozásoknak, sem pedig feladatuknak nem felelnek meg. Kérdésemre, hogy ki látta ezt"? — hiszen mind a két magyar népíölkelő-ezred, úgy a fehérvári 17., mint a budapesti 29., eddig legjobb csapataim közé tartoztak...: azt feleli ő: hogy ő ezt a prágai 28-asoktól és a vadászzászlóaljaktól — ezek csehek — hallotta. Fellobbanó haraggal mondom ki, hogy ilyesmit csak akkor szíveskedjék jelenteni, hogyha maga látta, mert ez minden bizonnyal csakis cseh rágalom. Elrendelem, hogy vizsgáltassa ki az ügyet és tegyen nekem azután jelentést róla. Az egész csak a prágai 28-asoktól származik és ugyanez már a júliusi küzdelmekben is megtörtént. Ezek valóban jobban tennék, hogyha arra gondolnának, hogy milyen szégyenletesen ves.ztették el zászlójukat, ami a prágai ezredet örökre gyalázattal bélyegezte meg..." Sőt volt ennek még csúnyább folytatása is. „Mindjobban azt a benyomást nyerem — mondja a fenséges úr naplójában (692. old.) —, hogy a 6. hadosztály parancsnoksága — hogy saját csapatait kímélje — a 16. honvéd hegyidandárt mindenütt ott vetette harcba, hol a helyzet válságos volt. mert darabokra tépve, az egész szakaszon dobatott a küzdelembe. Most teljesen ki van merülve, úgyhogy ezen eddig oly mindenek fölött hősies, csapat nem tud feladatának megfelelni. Végre is a legnagyobb hős is csak ember!... Schönburg herceg a * csapatokat annyira széjjelfosztja, hogy még a századkötelékek is a legkülönbözőbb ezredekből, teljesen össze vannak kavarva. Craenenbroek vezérkari századost kiküldőm, hogy szemrevételezzen mindent pontosan s azután tegyen nekem jelentést ... Azt jelentik, hogy a ,hamis jelentés' valószínűleg a nyelvnek nem ismerésén alapszik..." Majd alább: „A 6. hadosztály segítséget sürget. Jelenti, hogy a csapatok tovább nem bírják! — ,29-es magyarok megadják magukat és zsebkendőkkel integetnek!' Mód felett meg vagyok botránkozva ezen jelentés miatt. Elrendelem, hogy azokat, kik parancsaimnak nem engedelmeskednek, főbe kell lőni és a zsebkendőkkel integető csapatokba bele kell lőni — ezt a parancsot könnyű szívvel adom ki, mert biztos meggyőződesem, hogy ez az egész zeebkendőhistória hazugság, ha pedig igaz, akkor nem a magyarok, hanem a csehek integetnek. Jól tudom, hogy mit teszek, jól tudom, hogy mik az én magyarjaim és hogy — igen kevés csirkefogót kivéve — nem adják meg magukat és nem integetnek!" — „Az elrendelt vizsgálat azt állapította meg, hogy a