Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

TÖRTÉNETI IRODALOM. 77 nem szívtelennek látszó parancsát naplójában vastag· betűkkel írva, következőleg okadatolja (55'2. old.): „Az én elhatározásom ezentúl is sziklaszilárd: Az utolsó emberig, magamat is beleértve, azon helyen kitartani, melyre a kötelesség állított. Minden csatár jól tudja ezt, mert személyesen ismételten megmondottam csapatjaimnak, hogy ott halok meg én is velük, mielőtt az ellenség Doberdó fennsíkját tőlünk erőszakkal elvenné ... Kezdettől fogva el voltam és el vagyok arra tökélve, hogyha látom, hogy a végsőre megy, akkor én is ott kint leszek a kézitusában, hogy híven megosszam vitézeim sorsát e nagy órában." Sőt, állási>ontját, hogy az első vonalban feltétlenül ki kell tartani, még vezérkari főnökének, Eisner-Bubna alezredesnek és a többi vezérkari tisztek ellenvéleménye dacára is fenntartotta, mire nézve a hadseregparancsnokság döntését kérte ki és Boroevic is József főherceg álláspontját hagyta jóvá. A csata huszadik napjáról, november 4-éről keltezve, ez áll a naplóban (590. old.): „Lukachich tábornok azt jelenti, hogy a 8. vadászzászlóalj parancsnoka, Scotti alezredes, alig» hogy 24 óráig tartotta az állást, máris önkényesen kiürítette; azt az állást, melyet vitéz honvédeim öt hónapon keresztül a legsúlyosabb körülmények között oly rettenetes véráldozatok árán tartottak és megvédtek... Elrendelem, hogy ugyanaz a 8. zászlóalj föltétlenül, bármibe is kerüljön ez, vissza kell, hogy foglal 3 H fiz állást." Majd alább: „A hadosztályparancsnok jelentése szerint a 8. vadászzászlóalj olyannyira meg van viselve — alig 24 órai kintlét után —, hogy ma éjjel az alig kivont 3. honvédgyalogezred által föl fog váltatni. Szegény honvédek, még teljesen ki vannak merülve... Valóban szégyen ez! ... Siralmas, hogy mindenütt a magyarnak kell megmenteni a helyzetet... Különös jelenség, hogy itt a szörnyű Doberdón minden nem magyar csapat, különösen eleinte, teljesen csődöt mond ." November 20-i dátum alatt a következőket mondja a napló (674. old.): „Hatalmas viharban automobilon Schönburg-Hartenstein herceghez megyek, akinek telefon jelentéseiből arra kell következtetnem, hogy kishitű lett és a kétségbeesés szélén áll... Ezt a kemény embert teljesen megtörve találom ... Nyugtalanító benyomást tesz rám. Vezérkari főnökének jelenlétében a helyzetet végletekig válságosnak tárja elém, a legsúlyosabb aggodalmai vannak és semmiképen sem nyugtatható meg aziránt, hogy a helyzet csak félig-meddig is biztosítva volna... Ö semmiért sem állhat jót, mert csapatainak ereje kimerült. Aggódva azt kérdi tőlem, ,vájjon ezeknek dacára is feltétlenül kell-e az állásokat tartani!' Megmagyaráztam neki, hogy az ő hadosztálya csakis 11 nap óta áll e súlyos csatában; ezen a helyen a 20. honvéd hadosztály négy hónapig ugyanilyen nehéz körülmények között minden ingadozás nélkül szilárdan kitartott. Szavaimat a kötelességszabta határozott pa-