Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

76 TÖRTÉNETI IRODALOM. magamat uralni, hogy orromat és szájamat befogva el ne szaladjak. Egész belsőm lázong és felordít, mert az, amit ma láttam, annyira megrázó, hogy örüljön az, aki bele nem bolondul. Szegény hőseim bámullak és csodállak benneteket s nem tudom, hogyan mondjak köszönetet! Csak tudná a világ, hogy mi a háború és mi az a rettenetes Doberdó. Bár volna itt Dante, hogy a poklok poklát megénekelje s azon nagy lelkeket, kik egy panasszó nélkül elviselik mindezt." Bármennyire szeretném, e folyóirat szük kerete nem engedi meg, hogy ismertetésemben a másodikhoz hasonlóan λ harmadik és negyedik isonzói csatával is részletesebben foglalkozzam s így a nagy munka ezután következő, elejétől végig roppant érdekfeszítő részéből csak a legfontosabb részletekre hívhatóin fel az érdeklődők figyelmét. Ilyen érdekes epizód többek között, hogy szeptember 1-én a fenséges úr a közelben lévő összes koleratelepeket látogatta meg, szegény nyomorult betegeinek vigaszt, reményt nyújtva és valóban önérzettel írhatta aznap naplójába, hogy „ma mind a 700 kolerabetegemet láttam és a legtöbbel beszéltem". (375. old.) Érdekesen írja le a fenséges úr a délnyugati arvonalparancsnokság (Jenő főherceg—Krauss altábornagy) és az 5. hadseregparancsnokság (Boroevic) között támadt súrlódásokat, amelyek részben a VII. hadtestre is kellemetlen kihatással voltak. Ezért bizonyosfokú rezignációval írja naplójában (370. old.): „Nálunk elvből mindig a magasabb rangúnak kell igazának lennie, még ha ezerszeresen sincs igaza." Sőt nemsokára magának József főhercegnek is meggyűlik a baja a hadseregarcvonalparancsnoksággal, amiért állásáról lemondani készül (390—392. old.). Érdekes továbbá a Hazai báróval való találkozása, az általános hadihelyzetre vonatkozó eszmecseréje és kérése, hogy ő felségét leplezetlenül tájékoztassa a dolgok valódi állásáról. (344., 360—361. old.) Október 5-i dátum alatt ezt olvassuk a Naplóban (417. old.): „Nekünk pedig rendkívül kell vigyáznunk, nehogy teljesen Németország vazallusai legyünk, ami miránk, magyarokra a legnagyobb mértékben aggasztó lenne, mert az annyit jelentene, hogy szabadságunkat, melyet még mindig elnyerhetni remélünk, még elviselhetetlenebb béklyókba vernék, mint amilyen az osztrák bilincs. Ennek sohasem szabad megtörténni." A harmadik isonzói csata tizenötödik napján, október :50-án, egyszerre két hadosztály parancsnokától, Luk ach ich és Schön tábornokoktól, kapja a fenséges úr a jelentést, hogy alárendelt csapatjaik nem bírják tovább a kínszenvedéseket s már nem tudják állásaikat tartani, miért is azok sürgős felváltását kérik. Ámde tartalékok hiányában ez nem volt teljesíthető s így nem tehetett mást a fenséges úr. niinthcgy további kitartásra utasítsa alárendeltjeit. Ε kemény, majd-