Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Póka-Pivny Béla: Csonka-Magyarország két integritási harca és Szent Jeanne d’Arc. Ism.: Horváth Jenő 789

történeti irodalom. 789 sőt a XX. sem és szerzőnk figyelemmel kísérte a kínzásokat a legutóbbi időkig, azonban a bolsevisták intézményes vérengzései, lígy látszik, mégis elkerülték figyelmét. A munkának egyébként rendkívüli alapossága és gazdag tartalma méltán számíthat a kultártörténészek általános érdeklődésére s ezért melegen ajánljuk azt t. Olvasóink szíves figyelmébe. Győry. Póka-Pivny Béla dr.: Csonka-Franciaország két integritási harca és Szent Jeanne d'Arc. Külpolitikai tanulmány. Kiadja a Magyar Külügyi Társaság. Budapest, 1930. Kis 8°. 207 lap. Szerző azzal, hogy könyvét külpolitikai tanulmánynak nevezi, felment bennünket attól, hogy fejtegetéseit a történetkritikai módszerek szigorú szabályai szerint bíráljuk el; a munka végén felsorolt szakirodalom azonban, amelynek alapján dolgozott, nagyobb szorgalmat és elmélyedést árul el, hogy azt ne tekintsük történelmi munkának. A történelmi jellegű tárgyalás az öt első fejezetben folyik és a munka nagyobbik részét foglalja el (17—160. 1.), a hatodik fejezet politikai jellegű, arról e helyen nem nyilatkozhatunk. Az első fejezetre szorítkozó bevezetés észrevehetőleg francia beállítás alapján írt, egyébként sikerült áttekintés Anglia és Franciaország ellentétének kialakulása fölött, amelynek magvát szerző Flandriában véli megtalálni, Franciaországot nevezvén Flandria anyaországának (29. 1.). Megállapításai nagyrészt helyesek, de annyiban módosítandók, hogy a küzdelem alapja, mint a legtöbb középkori háborúé, magánjogi természetű birtokigényeken nyugodott, amely igényhez az angol és a francia nemzetnek egyformán kevés köze volt, mert ha lett volna, úgy a franciáknak az argonnei ei'dőkben, Párizs fölött elfutó német határ ellen az elfranciásodott angol udvarra kellett volna támaezkodniok. Kivételt egyedül Magyarország képezett, hol a közjogi motívumok a magánjogiak fölött állottak és szerző, feltehetőleg ennek következtében domborította ki az angol-francia háborúban a nemzeti vonásokat. Történelmi szempontból legsikerültebbek a II—V. fejezetek, melyekben a százéves küzdelem plasztikus képét adja, — tudomásunk szerint először használván fel irodalmunkban a tőlünk távolabb álló kérdés forrásműveit és személyesen is felkeresvén a küzdelem színterét. Ezért olyan mozzanatok is érvényre jutnak, miket a szakember sokszor mellőz, de amelyekre szerzőnek szüksége van, hogy munkáját élvezetessé tegye. A megkapó hangulatot Franciaország és Magyarország tragédiája között a Franciaországra rákényszerített 1420-i troyesi és a Magyarországra rákényszerített 1920-i trianoni szerződések egybevetésében látja (100. 1.). Itt egy pillanatra megáll, hogy lendülettel fogjon hozzá az orleánsi ezűz alakjának megrajzolásához, ami teljes mértékben sikerül is (115—144. 1.).