Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Müller Gyula: A bécsi francia irodalmi kultúra a XVIII. században. Ism.: Gálos Rezső 779

történeti irodalom. 827 nünk: helyszűke miatt nem említ más munkákat. — Egyebekben figyelmébe ajánljuk szerzőnek azt az értekezést, amely ennek a folyóiratnak a lapjain jelent meg a helytörténeti kutatás feladatairól.1

Ha ezt a 25—30 lapos tanulmányt figyelmesen elolvasta volna, minden bizonnyal értékesebb könyvvel gazdagítja a sajnos, annyira hátramaradott magyar helytörténeti irodalmat. Császár Edit. Müller Gyula: A bécsi francia irodalmi kultúra a XVIII. században. (A bécsi Collegium Hungaricum füzetei, VII.) Budapest, Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, 1930. 8-r., 92 1. A XVIII. század nagy szellemi átalakulása, a jobb híján barokknak nevezett eszmevilágból fölvilágosodássá, irodalmunknak is, történelmünknek is legtermékenyebb fordulata volt. Az újabb kutatók érthető érdeklődéesel fordultak e kor felé s tisztább áttekintését adták az eddig is alaposan vizsgált események folytonosságának. Eckhardt Sándor könyve a francia forradalom eszméinek magyar földön való elterjedését vizsgálta s a társadalom egyes rétegeinek átivódáeát és a felekezeteknek álláspontját világította meg; a fejlődés kuszált szálait kibogozva, megmutatta, hogyan alakul a felvilágosodás nálunk nemzeti problémává. Könyvéből világosan bontakozik ki az irodalom szerepe nemcsak a politikai és hitélet, de az egész nemzeti gondolkodás kiformálásában. Magának a magyar irodalomnak átalakulása és fejlődése azonban ma sincs egészen tisztázva. A testőrírók szerepe helyes vagy hamis, találó vagy félreértett színekkel kezdettől fogva ismeretes; de a problémának, β vele együtt a fejlődésnek történetében nem kicsi annak a kérdésnek biztos tudása sem, hogy mit találtaki a testőrírók Bécsben? Ennek a föladatnak egy részét vizsgálja Müller Gyula értekezése, a francia irodalmi kultúra meghonosodását az udvarban, ahol a jogbölcsész Martini, majd Montesquieu szellemében, de janzenista irányban gyors ütemben, de nem minden előkészület nélkül váltja föl II. József világa Mária Terézia jezsuita-barokk szellemű korát. Azért mondtam, hogy Miiller a föladatnak csak egy részét választotta, mert ennek a minket is nagyon érdeklő barokk világnak rajzán is sok az igazítani és pótolnivaló. Tudni szeretnénk, mennyi benne az, ami német udvarokon át ée közvetlenül franciás rokokóvá, s mennyi, ami Németországon, a német irodalmon át, vagy közvetetleníil olaszos barocchettóvá szűrődött s mindez hogyan festett az udvar, az udvari nemesség és Bécs szellemi képén. Tudom, hogy ez javarészében a XVII. századra tartozik, de él még a XVIII.-ban is — Müller maga mondja, hogy „az olasz elemmel a bécsi udvar szaturálva volt" (12. 1.) — így 1 Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás feladatai. Századok, 1923—24. 538. és köv. lapokon.