Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Nagy Sándor: Hajduhadház története. Ism.: Császár Edit 776

778 történeti irodalom. 778 véért félremagyarázza. Találkozunk ilyen mondatokkal: a Rákóczi-ház bukása után „nem volt már a szabadságnak más mentsvára, csak a hajdúság" (28. 1.). A történeti rész a továbbiakban sem árul el nagy szakavatottságot. Röviden, krónikaszerűleg adja elő az eseményeket; köztük sok jelentéktelent is felemlít (pl. Szabó Zsigmond beköltözése a városba egészen érdektelen momentum, 48. 1.), a fontosabbakon pedig, mint a reformországgyűlések korán, átsiklik. (43—44. 1.) A kultúrtörténeti részt a történetitől különválasztva tárgyalja, és így megnehezíti az olvasónak azt a feladatot, hogy a történeti eseményeket bizonyos társadalmi és gazdasági háttérbe helyezve, jobban megérthesse. Igaz, nagyobb veszteség ezzel a szerkezeti hibával sem érte az olvasót, mert ilyen háttér megrajzolásáról szó sincsen. Bár a kultúrtörténeti részbe pompásan beleillenék annak a vázolása, hogy miképen süllyednek a kezdetben nemesi kiváltságot élvező hajdúk az adózó népelem közé: szerző nem látja meg ezt a társadalomtörténetileg érdekes problémát, és eszébe sem jut, hogy a hajdúság, e tipikusan rendi intézmény hanyatlását a rendi hatalom általános hanyatlásával hozza összefüggésbe. Nem történik említés a XVIII. század fontos agrikulturális fejlődéséről sem, jóllehet ez az országos összeírásokból minden nagyobb fáradság nélkül kimutatható.1 Ellenben bőven hallunk boszorkányperekről, káromkodásról, verekedésekről. — A szervezetről szólva, megállapítja annak demokratikus voltát (54. 1.), de már a következő lapon megjegyzi, hogy a városi hadnagy hatalma a XIX. század elejére olyan korlátlanná fejlődött, hogy ítéleteket a tanács meghallgatása nélkül egymaga hozott, s hogy a szenátorok leginkább a Hadházy, Győrffy, Péntek, Vajda. Szabó családokból kerültek ki. (57. 1.) Egy értelemzavaró elírás is becsúszott a munkába: 1609-ben Bethlen Gábor szerepel erdélyi fejedelemként Báthory Gábor helyett (10. 1.). Érdeme Nagy könyvének az, hogy a városi jegyzőkönyvekből publikál részleteket, noha ez a publikáció sokkal áttekinthetőbb lenne, ha mint forráskiadvány jelent volna meg, a gyönge kommentáló szöveg nélkül. Még csak annyit fűzünk az elmondottakhoz, hogy csöppet sem csodálkozunk ezeken a botlásokon olyan történetírónál, aki a hadházi levéltár és a debreceni városi jegyzőkönyvek átnézésével megelégszik, s minden más gyűjtemény felhasználását nélkülözhetőnek tartja. A jegyzetekben feltüntetett irodalom olyan szerény, hogy azt kell hin-1 Országos Levéltár kincstári osztályában : Urbaria et Conseriptiones. Fasc. 30. Nr. 18., Fasc. 94. Nr. 23". Dikális összeírások. Fasc. 2, Nr. 5. Archívum Regnicolare. Lad. BB. Nr. 8., Lad. DD. Nr 15. A kancelláriai osztályban : Acta Particularia. Nr. 341. Fasc. Districtus Haidonicalis.