Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Nagy Sándor: Hajduhadház története. Ism.: Császár Edit 776

történeti irodalom. 777 mintegy igazolni látszik e panaszokat. Bár ezen a téren nem vagyunk elkényeztetve, és örömmel fogadunk minden érdemesebb munkát, ezúttal csodálkozva állapítjuk meg, hogy. akadnak vállalkozók, akik nemcsak a helytörténetírás feladatának és módszerének, hanem magának a forrásanyagnak ismerete nélkül fognak hozzá valamely város történetének a megírásához. Hogy az efféle munkák kevés értéket nyújtanak az anyagi terheket viselő városnak, az természetes. Szerző a könyv előszavában kijelenti, hogy szempontjai a mű szerkezetéből kitetszenek, s hogy nem száraz kronológiát akart adni, hanem „az ősök gondolkodásának, érzelemvilágának, szóval lelkének tükrét" (4. 1.). Munkájának első része — amelyet, elkülönítve a kultúrtörténeti résztől, történeti résznek nevez — mégsem más, mint kronológia. A város középkori történetéről nem egészen kilenc lapot ír. Önálló kutatásai e korra vonatkozólag nincsenek, önálló gondolatai azonban vannak. Felsorolva a község birtokosai között a Debreczeni-családot, a következő megjegyzést teszi: „...Ez a birtoktest (amelyhez t. i. Hadház is tartozott) egész kis birodalmat alkotott. Nem is lehet tudni, mi lett volna Róbert Károly koronakereséséből, ha az akkori zavaros világban ily nagy birtokra támaszkodva véletlenül eszébe jut Dózsa nádornak, hogy vele szemben pártot üssön és maga törekedjék a királyságra? Talán sikerül is neki. A magyar haza jövő sorsa is bizonyára más lett volna. Nem lett volna ugyan Róbert Károlya és Nagy Lajosa, de nem lett volna Zsigmondja és Albertje, következőleg Habsburgja sem." (14. 1.) — Ez a néhány mondat jellemzi Nagy történetszemléletét. A község középkori életformáiról, fejlődéséről semmiféle képet nem kapunk, de még a hajdútelepülést megelőző évekről sem nyújt áttekintést. Pedig nem volna érdektelen látni a különbséget a XVI. századi jobbágy és a letelepülő hajdú között; érdekes volna látni azt a lassú pusztulást, ami ezen a vidéken a hetvenes évektől a tizenhetedik század első évtizedéig végbemegy, s amely folyamat az Országos Levéltár kincstári osztályában őrzött dikális összeírásokból, urbáriumokból és conscriptiókból lépésről-lépésre követhető.1 A hajdútelepülés előtti Hadházról írt rész bizony nem érdemli meg a „történet" nevet. Annál inkább elvártuk a hajdú őseire büszke szerzőtől, hogy a hajdúk letelepülésének és a hajdúkor gazdasági és társadalmi problémáinak fog nagyobb figyelmet szentelni. Sajnos, ebben a reményünkben is csalódtunk. A hajdúk eredetéről és letelepítéséről semmi újat nem tud mondani. Az egyes korok vezéreszméit nem ismeri, félreismeri, vagy a hajdúk nagyobb dicsősége ked-1 Dikális Összeírások. Comitatus Szabolch. Toraus II. Tomus XLI1. — Urbaria et Conscriptiones. Fasc. 49. Nr. 1., Fasc. 89. Nr. 2. és 3., Fasc. 97. Nr. 23. és 25., Fasc. 104. Nr. 87., Fasc. 115. Nr. 74. (50)