Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Nagy Sándor: Hajduhadház története. Ism.: Császár Edit 776
776 történeti irodalom. 776 Becses azonban, inert egységes felfogással, tudatos írói készséggel készült, s élesszemü írója a látottakat kellő rendszerrel és kritikával tárja olvasói elé. Az ilyen természetű útleírásokat becseseknek tartják a külföldi irodalmak akkor is. ha nem bővelkednek új adatokban. így Eduard Wyinan éppen most publikálta Sebastian Werro freiburgi plébánosnak németnyelvű útleírását, aki Sennyeyt száz évvel megelőzőleg, 1581 májusában, járt az Örök Városban. (Die deutschen Aufzeichnungen des Stadtpfarrers Sebastian Werro von Freiburg i. Ü. über seinen Aufenthalt in Rom von 10—27. Mai 1581. Studien aus dem Gebiete von Kirche und Kultur, Festschrift Gustav Schnürer, Paderborn, 1930, pp. 54—86.) A római Biblioteca Herziana könyvtárosa, Ludwig Schudt pedig a római zarándok- és útikönyvirodalom gondos bibliográfiáját állította össze legutóbb. Iványi magyarázatai minden tekintetben felette állnak Wymann idézett Werro-editiójának. Ezeknek osak egynémelyikéhez férhet szó. így a magyar zarándokház XVI. századi viszontagságaira vonatkozólag máshonnan tudjuk, hogy nemcsak a templom, hanem a zarándokház is fennállott 1775-ig. (V. ö. Fraknói Vilmos: A Szent Istvántól Rómában alapított magyar zarándokház, Katholikus Szemle, 1893, pp. 169—05. A Fraknói által felhasznált adatok legnagyobb része megtalálható már Péterffy Károly S. I. kéziratos, Rómában készült másolatai között: Budapest, Egyetemi Könyvtár, Collectio Kaprinayana, tonius 13, pp. 405—9. Címe: Vindicia Antiquitatis Minorum Poenitentiarioruin Hungarorum Domini Papae in Basilica Principis Apostolorum de Urbe.) A Danesiusféle építmény pedig valami toldalék lehetett csupán. Miguel Moliues spanyol quietista perének tárgyalásánál talán említeni kellettt volna a quietizmus és jansenizmus össszefüggéseti Széchenyi György metszett arcképénél jó lett volna megállapítani, hogy ez ma ismeretee-e. De ezek valóban apróságok, amelyek eltörpülnek amellett, hogy Iványi egy valóban becses mű gondos és avatott publikációjával gazdagította a magyar történetirodalmat. Sennyey előttünk fekvő naplója újból csak azt bizonyítja, mennyire szükséges volna a. Rómát járt magyarok, különösen magyar papok leveleiből, feljegyzéseiből egy egységes editiót csinálni. Már Závodszky Levente egyik cikkéből (Pongrácz Imre báró egri kanonok római útja és iskoláztatása, Religio, 1911. pp. 646—7, 662—3.), most meg Sennyey naplójából látjuk, mennyi egyház- és kultúrtörténeti adat rejlik még ezekben a kiadatlan iratokban. Tóth László. Nagy Sándor: Hajduhadház története. Kiadta Hajduhadház r. t. város. Hajduhadház „Törekvés" könyvnyomda és könyvkötészet. 1928. 8-r. 192 I. Helytörténeti irodalmunk kezdetleges volta miatt nem egyszer hangzott már el panasz. Nagy Sándor jelen könyve