Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

TÖRTÉNETI IRODALOM. 69 félszeg bókkal viszonozzák ezt és örömteli mosoly vonul át arcukon, amit a legfeszesebb tisztelgésnél ezerszerte többre becsülök, mert tudom, hogy a legvészesebb órákban sem t'ogok bennük csalódni s hívek maradnak kötelességükhöz s hozzám, mert szívüket bírom." Június 4-i kelettel ez áll a naplóban (39. old): „Egyelőre még nyugtalanít az a tudat, hogy csapataim most látnak először magas sziklahegységet és semmi néven nevezendő hegyi felszerelésük1

nincs, még szöges cipőjük sem. Minden szakadatlanul ismételt sürgetésem dacára eddig még alig érkezett valami. Szegény alföldi vitézeim a sziklafalakon, meredek, síkos, gyepes partokon mászkáljanak elrongyolódott, simatalpú cipőikkel?... Végre már egyszer rendet kell itt csinálni." — Ennek ellenére már június 9-én a szinte égig érő sziklacsúcsokra hívja a rónán született s eddig csak középhegységben hadakozott és a magas hegység borzalmas fáradalmait még nem ismerő magyar fníkat a kötelességérzet, amint azt a napló június 9-i följegyzése eképen adja elő (51. old.): „Fiacskáim! — így szól hozzájuk József főherceg — látjátok odafönt a Freikofl-on bajtársainkat, a három oldalról őket lövő ellenséges tüzérség s a mindig újra rohamozó 5—6-szoros túlerejű olaszok által szorongattatva, kétségbeesetten védekezni?... Azt kérdem tőletek, fiaim, ki jelentkezik e zászlóaljból önként a rendkívül veszélyes és nehéz vállalkozásra, hogy bajtársainkat e keserves helyzetből kimentsük?. .. Ezer torokból hangzik a hatalmas kiáltás: ,mindnyájan' s ezer kar emelkedik fel. Egy sincs közöttük, ki nem menne önként, pedig csak egy század kell! Így most sorshúzás, dönti el, hogy melyik század menjen fel- Az Isten áldjon meg benneteket, hőseim! Tőletek mást nem várhattam! Ez méltó e dicső néphez!..." Június 21-én Károly trónörökös látogatta meg József főherceg frontszakaszát. Erről többek között ez áll a naplóban (80. old.): „A megfigyelőállásról nemsokára lefelé indulunk. Ketten előremegyünk és igen komoly politikai dolgokról beszélünk, melyeket még naplómban sem merek megörökíteni. Mindjobban érzem és megnyugvással veszem tudomásul, hogy nagy jóakarattal viseltetik a magyarság iránt, melyet fel akar virágoztatni." Majd alább (82. old.): „Midőn már a harmadik falu határán is túl járunk, szólal meg és hangosan fejezi ki gondolatát: .Csodálatos emberek és ezredek! Igazad volt, midőn egy évvel ezelőtt azt montad, hogy jobb nép a világon nincs, mint a magyar!'... És most, tizenegy hónapi háború után — felelek én — ismétlem, mert most még erősebb a meggyőződésem: Ez egy istenáldotta nép, mely csakis a legjobbat érdemli meg!" A II. fejezet az első isonzói csata végét és az 1915 július 18-tól augusztus 7-ig terjedő második isonzói csata eseményeit foglalja magában; ezekben József főherceg már mint