Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

70 TÖRTÉNETI IRODALOM. a doberdói fennsík védelmezője szerepel- Odautazása közben a Karszt siralmas, unalmas képe és az új védelmi körletben talált sanyarú állapotok rossz hatással vannak kedélyére s ennek folyományaképen komor gondolatok nehezednek agyára, amint az naplója alábbi szavaiból is kitűnik (142. old.): „Bizony, a háború lassacskán minden poézist kiöl a lélekből, csak a rideg valóság és a mi meztelen énünk marad meg bennünk. A háborúban az ember leplezetlen lelkét igazán meg lehet ismerni, ha akarja, ha nem... Ott nem lehet szemfényvesztést űzni, mert abban a pillanatban, melyben az idegfogyasztó életveszély oly borzasztóan nagy, a természet erő s.ebb mint az akarat s úgy mutatkozik, mint amilyen; a természet félredobja a Játszani akarást' és meztelenül láthatod a lelket úgy, ahogy máskor soha!..." Július 15-ikét József főherceg a sebesültek látogatására használja fel (166. old.): „D. e. St. Dánielbe megyek s ott meglátogatom a sok sebesültet; sokan panaszkodnak, hogy nem érti őket senki, mert nincs itt ember, aki magyarul tudna... Comenben botrányosan rosszul ellátva találom a sebesülteket és az ezredorvosnak a legkeményebben megmondom erre vonatkozó nézetemet. A sebesültek ki nem tisztított kövezeten feküsznek szalma nélkül, némelyik alatt pár ma réknyi széna van. A helyiség egy sötét, szellőzetlen kőfalú pajta, vagy talán istálló, •— magam sem tudom, hogy mi. Ezt nem fogom tűrni. A legkevesebb, amit egy egészségügyi intézettől követelhetek, az, hogy a sebesültek oly jól legyenek elhelyezve és ellátva, amint az egyáltalában lehetséges, nem pedig ily disznóólszerűleg; ez arra mutat, hogy abszohite senki sem törődik velük. Hároin nap múlva újra idejövök és ha nem lesz minden máskép, akkor az orvos úr azonnal a lövészárokba fog előremenni!" A második isonzói csatát bevezető olasz ágyútűzről a napló ezeket mondja (175. old.): „A reggel 4 órakor megkezdett tűz ereje egyenletesen fokozódik s dél felé tetőpontját éri el, amelyhez hasonlíthatót az egész háborúban nem tapasztaltam. A legnehezebb lövegekből leadott gyorstűz ez. Az állásoki sűrű füst- és porfellegekbe vannak burkolva... Később a lövegtűz a leghevesebb gépfegyvertűz mértékét érte el. Valódi pokol ez és valódi pokoli küzdelem, amilyet még sohasem láttam. Ügy fest, mint midőn nyári felhőszakadás vagy jégeső veri a csendes víz tükrét. Ügy dübörög, mintha temérdek üres hordót gurítanának rossz kövezeten. Leírhatatlan förtelem ez!" Ez után az ellenséges gyalogtömegek ismételten visszavert és mindig újra és újra megindított támadása következett (179. old.): „Minden gőzben, füstben és porban; a lárma fülhasító, idegrázó ... Ily nehéz napom Dukla óta nem volt... Hajnal óta a kis magaslaton az iskola mögött állok, nézem a borzasztó küzdelmet és imádkozom, hogy az Isten az én szere-