Századok – 1929-1930

Tárcza - Gálos Rezső: Mikes Kelemen és Katona István 691

tárca. 693. tem Minervae, rara quadam felicitate sociaverat, magna scriptorum seges excrevit. Ez qui bus

( Amadét, Paludit is említi) — — — CXXXII. Mikes Clemens, in Transylvania natus. socius exsilii Prancisci iunioris Rakotzii, cuius occupations (!), virtutes ac mortem, inscriptis sorori suae (!) litteris exhibet; reliquorum item exsilii sociorum, etiam post eius obitum fata describit; quas Stephanus Kultsár, Sabariae humanitatis professor edendas curavit, praeiecto hoc titulo: Törökországi levelek. Sabar. 1794. 8." Ε sorokból azt vélhetni, hogy Katona nem (vagy csak futtában) olvasta Mikes leveleskiönyvét. Erre azonban rácáfol maga a História Critica, amelynek megelőző, 38. kötetéhez, mint látni fogjuk, Katona bőségesen használta forrásául. Egy alább idézendő részletéből rígy látszik, hogy nagy történeti munkájában éppen az 1717. évhez ért, amikor Kultsár Mikeskiadása a kezébe került — rögtön ennek megjelenése után. Történetíróink idehaza csak igen keveset tudtak Rákóczi bujdosásáról. Báró Apor Péter Lusus Mundi c. kéziratban maradt munkája, a Mikesekkel sokszorosan rokon Apor-család vérségi összeköttetéseit tárgyalva, 1727-ben tudja, hogy Mikes számkivetésben él: „...Georgius Torma, cujus... filia prima Eva, quae nupsit primo Paulo Mikes de Zágon, cujus filius Clemens, qui est in exilio cum Francisco Principe Rákóczi; secundo nupsit Francisco Boór de Kövesd, incl. Cottus de Kraszna comiti et arcis Somlyó supr. capitaneo, cujus filius Josephus Boér."1 Palma, a legkedveltebb történetírók egyike a Notitia Berum Hungaricarum idevonatkozó részében csak ennyit mond Rákócziról: „Maximorum stipendiorum a Ludovico XIV. sibi olim promissorum spe lactatus, spontaneum cum sociis apud Turcas eligit exilium."2 S a jegyzetben: „Constantinopoli (!) deinceps duxit vitám usque ad diem VIII. Április anno MDCCXXXV. quo Christiane obiit". Részleteket nem is kaphatott volna másunnan, mint titkos jelentésekből, diplomáciai iratváltásokból — azok pedig még Katona előtt is zárva voltak. A történetírók tájékozatlanságának legjobb bizonyságát Dezsericzky Ince szolgáltatja, akinek pl. őstörténeti műve a megelőző történetírói nemzedék egyik legérdekesebb eredménye volt — Prayval utóbb nagy vitája is volt róla9 — s aki a váci egyházmegye történetében azt írta, hogy Rákóczi ebben az évben (1717) ment át Lengyelországból Törökországba. „Sed enim — így kezdi Katona István a Mikesre való hivatkozást — ex epistolis Mikesianis, a Stephano Kultsár, eloquentiae doctore, Sabariae vulgatis hoc anno 179i constat, Rakotzium cum suis non ex Polonia, sed ex Gallia, 1 Altorjai B. Apor Péter Munkái. Közli Kazinczy Gábor. Pest, 1863. 67. 1. 3 Id. m. III.2 1775. 378. 1. 3 Hóman Bálint: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Budapest, 1920., 17. 1.