Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Eperjesy Kálmán: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárban. Ism.: Varga Endre 60

TÖRTÉNETI IRODALOM. 61 het. Szerző tehát, amikor előttünk fekvő munkáját — a Bécsben található magyar vonatkozású kéziratos térképanyagról — közrebocsátotta, egy erősen érezhető hiány pótlásához nagy mértékben hozzájárult. Eperjesy könyve nem tartalmazza ezen kéziratos térképek jegyzékét, illetőleg felsorolását, de a Kriegsarchiv, Hofkammerarchiv s a Hofbibliothek gyűjteményeinek bennünket érdeklő részét összefoglalóan ismerteti, az egyes darabokkal nem lelőhelyük szerint, hanem lehetőleg bizonyos kronologikus és tárgyszerinti csoportosításban foglalkozik. Ε mellett azonban a szerkezet az eredeti levéltári keretekhez is kénytelen alkalmazkodni s ez a kettős konstrukció a munka tagozását kissé ingadozóvá teszi. Bár a fejezetek beosztása sem látszik feltétlenül természetesnek, az anyag csoportosításánál szerzőt bizonyára az a szándék vezette, hogy a használt felosztás a speciális érdeklődési körű olvasó figyelmét jobban felkeltse s tájékozódását megkönnyítse. A térképrajzolás fellendülése, Európa többi országaihoz hasonlóan, a Habsburgok birodalmában is a katonaságtól indult ki s a. katonaság céljait szolgálta — a kereskedelem szükségleteit, a polgári lakosság tájékozódási igényét a forgalomban levő egyszerű itinerariumok, országrészek vagy országok kisméretű szkematikus ábrázolásai hosszú ideig kielégítették —, így a Magyarországra vonatkozólag fennmaradt legrégibb felvételek is az ország területén lefolyt hadműveletekkel vannak kapcsolatban s természetesen Magyarország első részletes és pontos térképei is a katonaság munkájának köszönhetők. Ehhez képest könyvünk első fejezeteinek tárgyát a Kriegsarchiv anyaga szolgáltatta. Az olt őrzött, kezdetben primitív, de a felszabadító háborúk óta mind jobb kidolgozásban készült s mind tágabb hadszíntereket felölelő csata- és vártervek, táborozás-rajzok és terepvázlatok ismertetése után szerző a XVIII. század második felében az egész monarchia területén végrehajtott nagy-; szabású térképezési munkálatokról szól, melyeket -— nem egészen logikusan — a Josephinische Aufnahme összefoglaló névvel szokás jelölni. A még Mária Terézia alatt, 1763-ban megindult s rövidebb megszakításokkal 1785-ig elhúzódó munka Magyarország és az örökös tartományok kiváló értékű, pontos felvételét eredményezte. A hatalmas alkotás azonban — minthogy a hadvezetőség azt a nyilvánosság elől a leggondosabban elrejtette — sokszorosítás alá nem kerülhetett; a bécsi hadilevéltárban őrzött kéziratos lapok — tudomásunk szerint — a Josephinische Aufnahme egyetlen teljes példányát alkotják. Igaz ugyan, hogy ez, a Magyarország területét 5400 részlet-lapon, 1 :28.800-as léptékben feltüntető, pompás kidolgozású térkép — mely a modern kutatás számára felbecsülhetetlen forrásanyagot jelentene — ma még alig ismert, „ada-