Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Eperjesy Kálmán: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárban. Ism.: Varga Endre 60

62 TÖRTÉNETI IRODALOM. fainak értékesítése a magyar tudomány részéről még nem történt meg", mégis túlzásnak kell tekintenünk szerző azon megállapítását, hogy: ,.E nagyjelentőségű felvételről a magyar geográfiai irodalomban nem találunk útbaigazítást". Ha nem is éppen a szorosabban vett földrajzi szakirodalomban, de egy, u tárggyal mindenesetre rokon vonatkozású folyóirat hasábjain az 1763—1785. évi térképezési munkála-1 okról s a 1'ent emlílett 5400 lapos felvételről már hosszabb ismertetés jelent meg Paldus József tollából (Katonai térképek készítése II. .lózsef császár idejében. Hadtörténelmi Közlemények, 1917. évf., 167. és kk. 11.) Minthogy azonban szerző e — német nyelven is megjelent — tanulmányt német kiadásban ismeri s ilyen alakban többször idézi is, csak a véletlennek tulajdoníthatjuk, hogy a Hadtörténelmi Közlemények cikke figyelmét elkerülte. Az 1763—85. évi felvétel után Eperjesy könyve Magyarországnak az 1819. és 1869. évek között végbement második—· s a még 1869-ben megkezdődött harmadik katonai felmérésével foglalkozik — mely utóbbi alkalomból az 1 : 75.000-es részletes térképlapok kerültek forgalomba —, majd a részben ugyancsak a Kriegsarchivban, részben a Hofbibliothekban található nagyméretű város-tervrajzokról s birtok-felvételekről szól. Külön fejezetet szánt szerző a legnagyobb magyar folyók: a Duna, Tisza és Maros kéziratos térképeinek bemutatására, melyek között nem egy a partokon fekvő területek termelési viszonyainak s települési objektumainak feltüntetésével, egyúttal szintén számos helység (város) alaprajzának s határának felvételét adja. Végül az utolsó, „Speciális térképek" címet viselő fejezet a kamara céljaira készült s túlnyomó részben ma is a Hofkammerarchivban őrzött bánya-, erdő-, birtok-, forgalmi stb. térképeket és kincstári épület-tervrajzokat ismerteti. Ahogy fentebb már említettük s mint e rövid összefoglalásból is megállapítható, a munka szerkezete nem látszik egészen szilárdnak. Jobban szerettük volna pl., ha a beosztás az egyes gyűjtemények szerint történik vagy a tárgyszerinti csoportosítás szigorúbban vitetett volna kersztül. El kell ismerni azonban, hogy egy ilyen természetű tanulmánynál, mely különböző helyeken található, különböző eredetű s teljesen különböző tárgyú anyagról összefoglaló képet rajzol, bizonyos akadályok kiküszöbölhetetlenek. S a jelen esetben Eperjesy munkájának nehézségét az is nagyban fokozta, hogy hasonló feldolgozások hiányában, már kialakult módszerekre nem támaszkodhatott, neki magának kellett keresnie a módot, amellyel ily nagyterjedelmű térképgyűjteményekről áttekintés nyújtható. Ugyanezzel az akadállyal szerzőnek a részletekben is meg kellett küzdenie. A szakirodalomban alig talált útmutatást arra nézve, hogy az ismertetni óhajtott térképekről