Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Katalog wystawy rekopisów i druków polske-wegierskich XV. i XVI. wieten. Ism.: Jakubovich Emil 56

TÖRTÉNETI IRODALOM. 59 facsimilén 24 soros a lap. A kiállított töredék nyilván más évi kiadásból való. Második magyar bibliographiai szenzációja volt a kiállításnak Komjáthy Benedek: Szent Pál levelei magyar fordításának ívrétű, ai—ae levélnyi, gót fraktúr betűkkel nyomtatott töredéke. A katalógus a VI. táblán az ai levél recte lapját mutatja be hasonmásban. Ugyanezen ívrétű, fraktúrbetűs kiadás negyedik levelének két kisebb töredékét Fraknói Vilmos áztatta ki még 1879-ben Krakkóban a Jagelló-könyvtár 1539. évi Psalterium Davidiciun-a egykorú kötéstáblájából s elkérte a Magyar Nemzeti Múzeum számára (Magyar Könyvsz. 1879:169.). Fraknói XV. századvégi magyarnyelvű nyomtatványnak vélte e töredéket. A Jagelló-könyvtár kiállításán felbukkant többleveles új töredék helyes útra terelte ebbeli tudásunkat. Az ívrétű, fraktúrbetűs kiadás nem lehetett sokkal régibb 1533-nál. Ez évben jelent meg ugyanis Krakkóban Viet or ml Komjáthy Benedek: Epistolae S. Pauli lingua Hungarica donatae c. magyar fordításának 8-adrét alakú római antiquabetűs kiadása. Ezt betűhív publikációban Szilády Áron adta ki újra. Ha már most a fraktúrbetűs töredékek szövegét emennek megfelelő szövegeivel összevetjük, azt találjuk, hogy némi csekély eltérésekkel csaknem betű szerint egyeznek. S hozzá inég a katalógusunk facsimilijén látható iniciálés kezdő nagy M betű —· mint Melich János észrevette (Magy. Nyelv 1929 : 63.) — tökéletesen megegyezik a Vietor-féle 1533. évi 8° kiadás megfelelő helyének M kezdőbetűjével s ezenfelül — a katalógus szerint — Vietor egy 1538. évi nyomtatványában is megtalálható. Miből kétségtelen, hogy Szent Pál leveleinek ívrétű fraktúrbetűs magyar fordítása is Vietor sajtója alól került ki, nyilván az 1530-as évkeben. Benczédi Székely István 1548. évi magyar zsoltárfordítása (Krakkó. Vielor) és 1559. évi Világkrónikája (u. o„ Andrysowic) fejezte be a kiállítás e ránk nézve felettébb tanulságos I. nyomtatvanyi csoportját. Hosszas volna darab szerint tovább folytatni a kiállítás többi, XVI. századi, kisrészben magyar irodalomtörténeti, túlnyomórészt lengyel-magyar történelmi vonatkozású hungaricáinak ismertetését. A kiállítás hátralevő része inkább gazdagságával mint válogatott latin- és lengyelnyelvű darabjainak ritkaságával tűnt ki. A katalógusban felsorolt darabok csekély kivétellel fellelhetők Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtára III. kötetében, gr. Apponyi Sándor Hungaricájában, vagy K. Estreicher és Th. Wierzbowski lengyel bibliográfiái műveiben. A kiállított nyomtatványok II. csoportja a magyarországi szerzők Krakkóban sajtó alá adott latinnyelvű munkáit mutatta be. A III. csoportban a lengyel krónikák azon helyei voltak feltárva, hol Nagy Lajos és I. Ulászló ki rá