Századok – 1929-1930
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607
a magyar állam adóügye. 631 amikor éppen baj van és szükséges.2 5 Gyakorlatilag tehát nem jelentett évi hat napot, vagy tizenkettőt, s nem csak két évig kellett vagy háromig, hanem állandóan, mint mondották: „Juxta necessitatem arcis." Közelebbről figyelembe véve a törvényeket, belőlük is ez látható. 1559:18. t.-c. hat napnyi vármunkát rendelt, „annak hozzáadásával, hogy ő császári felsége, ha szükség úgy kívánná (si necessitas postulaverit) a további munka teljesítése iránt, a veszedelemhez közelebb fekvő vármegyékkel egyezkedhessék és végezhessen." 1588:18. t.-c.-ben az országgyűlés felhatalmazta a királyt, hogy a vármunkáról a magyar tanácsosokkal rendelkezzék. 1593: 15. és 1598 : 28. t.-c. a diszpozíciót egészen a király kezébe adta, aki a magyar tanácsosokkal és a főkapitányokkal együtt rendelkezik. Meg kell jegyezni, hogy a király említése e helyütt csak középkori stiláris maradvány, ilyen részletkérdéssel egy birodalom császára a XVII században nem foglalkozott s nem is foglalkozhatott, tehát teljesen az alsó hatóságokra kell gondolni az idézett záradékokban. 1602: 13. t.-c. hat napnyi munkát rendelt, amit mindenképen be kellett tartani, kivéve, ha valami igen nagy szükség mást nem parancsol (nisi aliud summa necessitas requirat). A korponai gyűlés (1605) fölhatalmazta a fejedelmet, hogy ahol újabb limitáció volna szükséges 1604 óta, ott a tanácsos urakkal határozzon.20 1609 : 61. t.-c. 11. §-a két évre rendelte a munkaadót, azzal a hozzátétellel, ha annak elteltével országgyűlést nem tartanának, a vármunkát e nélkül is ki lehet rendelni. 1613:8. t.-c. 23. §-a megmondja a sorok között bujtató világos értelmet: a vármunkát a jövő országgyűlésig rendelik. Ezért nem tulajdonítottunk az 1618. évi ünnepélyes kinyilatkoztatásnak mást, mint elvi és formai jelentőséget. Mellőzve a gyakorlatban még reálisabb, a törvény dispositiójával össze nem egyező helyzet hosszas igazolását és elhagyva a törvényben felsorolt rendelkezések, jogtörténetet érdeklő, végre nem hajtását, leszögezzük, hogy a vármunkát teljesen a mindennapi szükség szerint vet-25 A várakat nem a ránkmaradt romok nyomán kell elképzelni. Nem kőépítmények azok, hanem fa-, sár- és vesszőkompozició nyomán keletkezett rövidéletű erődítmények, amiket néhány csapadékos esztendő szétrombol. Bővebben foglalkozik velük Szegő Pál dolgozata, a Művelődéstörténeti Értekezések között. 28 Μ. Ο. Ε. XI. 501. skll.
